20. rész Angel in the night

Sziasztok :)

Hát nem is tudom hol kezdjem. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de szeretném ki menteni magam Lucus véleményével mi szerint megérte várni a részre. Idézem: " Az eleje édes, a közepét végig röhögtem, a végén már tökre izgultam. "
Nagyon remélem, hogy ti is ilyen véleménnyel lesztek. Viszont, tényleg nem tudom, hogy mikor hozom az új részt, mert akárhányszor határidőre akarom hozni, annál jobban nem megy, és olyan részeket írok ami nem tetszik. Szóval, remélem megértitek, hogy amint kész a következő, hozom. De idő pontot nem tudok.
A részről: Kifejezetten tetszik ez a rész, de még mindig nem a legjobb. :D
Már alig várom, hogy megírjam, és feltehessem nektek a következő részeket, mert most jön még csak a java.
Köszönöm, ha kivártátok a részt, és továbbra olvassátok a történetem :)
Puszi Tami :)

Lana

Két napot töltöttünk Harry szüleinél, és végül annyira megszerettem őket, hogy haza sem akartam jönni. Anne nagyon a szívembe zárta magát, nem csak a személyisége miatt, és azért ahogy gondoskodik a csaknem húszéves fiáról, és a lányáról, hanem azért is, mert nem nézett rám másképp a betegségem miatt. Egyáltalában nem gondolt olyanokat, amiket én összekombináltam a fejembe. Gemma igazán jó barátom lett, és persze nem maradhatott ki, hogy ne mutasson nekem kiskori képeket Harry-ről. Más jellemzőt nem találok, minthogy visítva röhögött mellettem a képeken, és Harry vörösödő fején. Én csak szelíden mosolyogtam, mert én teljesen máshogy láttam, azokat az aranyos képeket. De mit lehet mondani? Egy nővérnek ez a dolga. Biztos, hogy Harry is ugyan ezt csinálta volna fordított esetben. Bár csak két nap volt, de igazán hasznosan töltöttük el. Harry megmutatott mindent Holmes Chapel-ben, és láttam rajta, hogy jó érzés neki végig járni újra azokat a helyeket, ahol a hírnév előtt, a normális napjait töltötte. Megmutatta azt a fát, ahol legelőször csókolózott egy lánnyal, és nem félt közölni velem, hogy nem fogták vissza magukat. Én ekkor csak mosolyogva megáraztam a fejem, majd azon kaptam magam, hogy hirtelen, óvatosan a fának nyom, és megcsókol. Rengeteg játszóteret végig jártunk, és egy apró búvóhelyet is megmutatott, ahol először és utoljára szívott bele az egyik haverja cigijébe. Elmondása szerint ez volt az a hely, ahol majdnem megfulladt, és megfogadta többet nem nyúl a káros anyaghoz. Elvitt az iskolájához, és ahogy jártuk körbe az épületet mindig mutatott egy helyre, hogy ott épp mit csinált először. Megtudtam, hogy hol húzta meg legelőször annak a lánynak a haját, aki tetszett neki, vagy, hogy a falnak melyik részére firkált krétával. Egy vérbeli rossz fiú nem igaz?

Azon a napon, mikor az autóba pakoltuk be a táskákat, és Anne elénk állt azzal, hogy reméli, még találkozunk, sokadára jött fel bennem egy keserű érzés, és kellett visszatartanom a sírást, az egyetlen kérdés miatt, ami az elmúlt időben sokszor feltettem magamnak: Lesz rá elég időm?

****

A napok teltek, a kapcsolatuk pedig a normális úton haladt, és fejlődött, és lett egyre szorosabb. Most, hogy vége lett a turnénak, és a többi srác is próbálja bepótolni azt az időt, amit a szerelmeik, és a családjaik nélkül töltöttek, lelkiismeret furdalás nélkül foglalkozhattunk csak egymással. A szó szoros értelmében. Valery miatt nem kellett aggódnom, hiszen fekete hajú barátnőm, elkezdett nagyon sok időt tölteni Niall-lel, amit a média is észrevett, és egyre több internetes cikk, és újság foglalkozik a témával. Persze a mi családlátogatásunkat is azonnal megírta az újság, és az internet, valamint felkerültek azok a titokban csinált rajongói képek, amiket mi nem vettünk észre. Ennek köszönhető, hogy a rajongók most megint őrjöngnek, de ahogy Harry és mindegyik más fiú mondja: majd lenyugszanak. Erre mondom azt, hogy azt élve meg is kell érni.

Egyre több időt, töltünk egymásnál, amit a kialakított szekrény részek is bizonyítanak. Anyának kicsit furcsa lett, hogy pár férfi alsóval, és pólóval többet kell mosnia, de persze mind ezt jó értelemben. Harry-nél pedig az esetek többségében már én végzem el ezt a feladatot. De nagy meglepetést tud okozni, mikor kinyitom a szekrényt, és szépen be vannak hajtogatva az ott maradt ruháim, és még ki is vannak mosva.

****

·         Harry, kicsim nekem miért kell mennem? Miért kell újra repülőn ülnöm? – karba tett kézzel vágom le magam az ágyra a bőrönd mellé, és morcosan nézek Harry-re.

·         Nem akarsz velem tölteni pár napot Los Angeles-be? – Harry tettetet, sértődéssel néz rám, én pedig összehúzom a szemem.

·         Ne gyere nekem a fordított pszichológiával vagy mivel. – mutatok rá, ő pedig válasz helyett inkább elkapja a kezemet, másik kezével megtámasztja magát a combom mellett az ágyon, és úgy hajol fölém.

·         Csak gondolj bele kicsim. Te. Én. Los Angeles. Tengerpart. Jó idő. Kényelmes hotel szoba. – minden szó után egy apró puszit ad az arcom valamelyik részére, és az utolsó szónál szájon csókol, én pedig aprót rá ütök a vállára. – Na? Meggyőztelek?

·         Túl jól csinálod. – két kezemre támaszkodok az ágyon, így húzódok el tőle egy kicsit, ő pedig büszke mosolyra húzza a száját, és tovább pakol a bőröndbe. Harry-nek és a srácoknak LA-be kell utazniuk, mert onnan fog élőben menni a YouTube csatornájukon a hét órás 1D DAY. Harry nem kérte, hanem kijelentette, hogy nekem is mennem kell, mert nem is lehetne jobb alkalom arra, hogy pár napot eltöltsek vele az angyalok városában. Ami, így bele gondolva nem is rossz ötlet, sőt egyenesen oda vagyok érte. Csak a repülővel van problémám. Nem azt mondom nem szép a felhők felett, és amikor Melbournbe utaztam akkor egy igazi élmény volt, mert először repültem, de több órát végig utazni ülve, még első osztályon sem piskóta. 

·         Ha ez változtat az arcberendezéseden, akkor elárulom, lesz számodra egy meglepetésem.

·         Az arcberendezésemen? Harold, nem vagy te egy kicsit pimasz? – felhúzott szemöldökkel nézel rá.

·         Néha szereted, amikor pimasz vagyok. – utálom, mikor ezt csinálja.

·         Na, jó milyen meglepetés? – egy újabb dolog, amit nem tudom, hogy fogok viszonozni.

·         Ha elmondom, akkor nem lesz meglepetés. – mosolyog rám szelíden.

·         Édes, nem lesz már elég ezekből a meglepetésekből? Annyi mindent kaptam már, és tettél értem, hogy már ezt sem tudom, hogyan viszonozzam. – ülő helyzetbe tornázom magam, és lehajtott fejjel a nyakamban lévő láncot kezdem el piszkálni. Harry lábfeje jelenik meg a látószögembe, kezét állam alá rakja, és így kényszerít, hogy a szemébe nézzek.

·         Nem kell semmit sem viszonoznod. Nekem az mindennél többet jelent, hogy mellettem vagy, és hogy szeretsz. Érted? – szégyenlősen mosolygok, és aprót bólintok. Lehajol, és megcsókol. Elhúzódna, de én a tarkójához nyomom kezem és így húzom vissza magamhoz. Bele mosolyog csókunkba, majd lassan végig dönt az ágyon.

·         Így le fogjuk késni a gépet. – közlöm vele, mikor a pólóm aljához nyúlna.

·         Mi lenne, ha eggyel, későbbi géppel mennénk? – a melltartóm pereméig tolja a pólóm, de megállítom a kezét.

·         Paul a göndör hajadból egyenest csinálna. – nevetve, a vállát tolva nyomom el magamtól.

·         Nem kizárt. – Harry feláll, és a kezét nyújtja felém.

****

Szenvedek. Csendben szenvedek, mert még 3 óra sem telt el az útból, de én már 5 percenként változtatok az ülő pózomon.  Hol Harry vállának dőlök, de az azért nem jó, mert egy kis idő után kényelmetlen, ahogy a szék karfája a bordáim közé nyomódik, hol, mint egy fiú kinyújtom, és terpeszbe vágom a lábam, hol pedig nőisen feljebb csúszok, és keresztbe vetem végtagjaim. Ez megy úgy egy órája, Harry pedig csendben, kuncog rajtam. Nyugtat a tény, hogy nem egyedül szenvedek. Valery Niall mellett ugyan ezt csinálja, de ő még pluszba, az idegét úgy vezeti le, hogy Niall kezét morzsolja. Vicces mikor, Niall száját halkan elhagyja az „au” szócska, Valery ekkor csak bocsánatkérően rámosolyog, és ad egy apró békítő puszit Niall szájára. Ők ketten a napokban döntöttek úgy, hogy nem kerülgetik tovább egymást, hivatalosan is egy párt alkotnak, a rajongók nagy bánatára. Niall elmondása szerint, már akkor tudta, hogy Valrey kell neki, mikor ott ált előtte meglepett arccal és kikerekedett szemekkel. Valery pedig mióta meglátta Niall-t az Xfactor-ban azóta oda van érte, így egy nagy álma vált valóra. Ne értsétek félre, Valery tényleg Niall-t szereti, nem pedig a hírnevét, ezt bizonyítja az is, hogy minden szenvedése ellenére, mindig úgy helyezkedik, hogy Niall-hez tudjon bújni. Gondolatmenetemből egy apró mozdulat szakít ki. Harry szorosabban fűzi össze kezeinket, én pedig fáradtan mosolygok rá. Aprót biccent a fejével, hogy fejem hajtsam a vállára. Megteszem, amit kér, de mielőtt alvással próbálnám átvészelni a hátralévő 7 órát, feljebb emelem a fejem, Harry pedig gyengén megcsókol.

****

A hotel szoba ajtaján belépve elém tárul a töménytelen luxus. Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű, és modern berendezést. Minden bútorról és kiegészítőről süt, hogy egy vagyonba került. Gyerekes kíváncsisággal nézek körbe, és akár mennyire is nem számít nekem a pénz, és ezek a dolgok nem tesznek boldoggá, jól érzem magam most, ebben a környezetben. Itt Harry-vel. Érzem, hogy ez nem csak egyszerű pár nap lesz. Tekintetem megakad a szoba, hatalmas kétszárnyú üvegajtaján, ami az erkélyre nyílik. Azonnal elindulok az ajtó felé, és akár egy filmben a kezem a két kilincsre helyezem, és

egyszerre nyitom ki azt. A los angelesi meleg azonnal megcsapja az arcom, és tenger illata bekúszik orromba. Az erkély korlátjához sétálok, és lenézek. Nagyon magasan vagyunk, és lent tartózkodó rajongók, csak apró pontoknak tűnnek. Végig nézek a kilátáson, és úgy érzem, egész Los Angeles a lábam alatt hever. A korlátnak támaszkodok, és hatalmasat szippantok a meleg nyári levegőből. Lentről hatalmas sikolyt hallok, és rájövök, ez nekem szól. Megmosolyogtat a tény, hogy észrevettek, és már ennek örülnek. Két kar fonódik derekam köré, és Harry göndör tincsei megcsikizik arcom, mikor állát a vállamon támasztja meg. Oda lentről egy újabb sikítás veszi kezdetét, és Harry úgy gondolja, műsorozik egy kicsit a lányainak. Maga felé fordít és szája már az enyémet falja. Fej rázva húzódok el tőle, miközben kipirosodott arccal mosolygok.

·         Na, hogy tetszik? – kicsit hátrébb húzódunk, hogy kikerüljünk a rajongók látószögéből. Harry ismét hátulról ölel át, én pedig összefűzöm kezeinket a hasamon.

·         Gyönyörű ez a kilátás, és ez az idő. Több mint kellemes. Köszönöm. – felé fordulok, és nyaka köré fonom a kezem, és apró puszit adok ajkaira.

·         Én köszönöm, hogy itt vagy velem kicsim. – magához ölel, arcát a nyakamba fúrja, én pedig a tarkóját simogatom.

·         Mit szólnál hozzá, ha ez után a hosszú repülő út után lazítanánk egyet? – Harry kíváncsi tekintettel emeli fel a fejét.

·         Mit tervezel?

·         Te, én, fürdőszoba, habfürdő, együtt. – szelíden, mégis kacéran mosolygok rá.

·         Tetszik az ötlet. – Harry gyorsan mozdul, és már azon kapom magam, hogy felnyalábol a földről, és a karjaiban visz el a fürdőig

****

A másnap olyan szinten gyorsan telik, hogy nem tudok lépést tartani vele. A reggeli korán kelés nem volt probléma, mert most Harry hozzám simuló teste sem segített abban, hogy hajnali 6 óránál tovább aludjak. Harry mindenhová magával visz, mert azt szeretné, ha látnám, mi megy, olyankor mikor készülnek valamire.

Az egész 1D Day egy stúdióba fog zajlani, ami már most be van rendezve. Hatalmas kijelző, kanapé, képek, és egy hatalmas telefonfülke. A nap során a szerencsés rajongók, akik a stúdióból nézhetik az egészet, lassan megérkeznek, és elfoglalják a helyüket, és nagyon aranyosak, amikor meglátják valamelyik fiút, és a szájukhoz kapják a kezüket. Rengeteg minden lesz a hét óra alatt, és a srácok felváltva fogják, vezeti az egészet. Lesz divatbemutató, valamilyen kvíz, ahol, ha nem találják el a helyes választ, akkor valami borzalmas ételt kell meg kóstolniuk. Amikor megláttam egy bogárnak kinéző valamit, a gyomrom felfordult, és amikor egy finomnak kinéző rózsaszín húsra azt mondták valami birka származék, akkor már tényleg ott voltam, hogy szaladok a mellékhelységbe. Rekordokat próbálnak meg majd megdönteni, ami lássuk be nehéz feladat lesz nekik. És nagyon sok minden mást is fognak csinálni, és ez miatt van az, hogy egyelőre csak ennyit jegyeztem meg. Ha jól emlékszem, először Liam és Harry lesznek ketten, utánuk Louis és Niall, majd Liam és Zayn, Harry és Niall, Louis és Zayn, és a végét már együtt zárják, úgy ahogy el fogják kezdeni. Mindenki lázasan fel alá mászkál, végzik az utolsó simításokat. Lou a fiúk haján dolgozik, a ruhájuk viszont marad az, amit magukra vettek. Csodálkoztam is reggel, hogy Harry, mintha temetésre készülne, fekete pólót, és egy sötét farmert vett fel. Meglepő, hogy nem azt a nyúzott fekete farmert, amin több a lyuk, mint az ép anya. Amikor elsütöttem neki a viccet, miszerint úgy néz ki mintha temetésre menne nem tartotta olyan mulatságosnak, mint én. A stúdió balra eső részébe húzódok, és figyelem, ahogy az utolsó rajongók is megérkeznek. Néhányuk mikor meglát, teljesen meglepődik, és sokkos állapotban integet nekem, én pedig mosolyogva intek vissza. A velem szemben lévő kis folyosó végén a göndör hajú szívtipró tűnik fel, aki egyenesen felém tart. Szelíden mosolygok rá, ő pedig mikor oda ér hozzám, óvatosan a combomra támaszkodik, és apró puszit ad a számra. Én végig simítok karján, viszont, amikor a póló újjához, érek, elhúzódok, és amikor meglátom, mi van ott, elfog a nevetés.

·         Most miért nevetsz? – kérdőn néz rám, nem érti mi lelt engem. 

·         Komolyan? Biztosító tűvel fogtad fel a pólód úját, hogy ne keljen húzogatnod? – a nevetéstől alig bírom elmondani, amit akartok, de csak sikerül. Harry szégyenlős mosollyal néz rám, és megrántja a vállát. – Nagyon jól áll. – simogatom meg arcát. – Új divatot fogsz teremteni. – két szemét összehúzza, én pedig újra elnevetem magam.  – Nagyon jó reklám lenne belőle. – Harry sokat mondóan néz rám. – Befejeztem. – két kezem feltartom, és olyan aranyosan próbálok rá mosolyogni, ahogy csak tudok. Harry végül megrázza a fejét, és amikor oda szólnak neki, hogy hamarosan kezdenek, egy apró csókot ad a számra, és jókedvűen oda szalad a többiekhez, és újra átfutja a menetrendet. 

****

Mikor már azt hiszem, hogy az össze könnyem kifolyt a nevetéstől, egy újabb kacagás tőr rám, és a hasam már görcsöl. Az utolsó percek következnek, de isten a tanúm rá, hogy újra és újra végig ülném az elmúlt hét órát.

A srácok a rájuk hulló színes, fényes papírok közepette köszönnek el a nézőktől, és köszönik meg mindenkinek a részvételt. Miután a kamerák leállnak, és vége van az élő adásnak, a stúdióban tartózkodó rajongók lemehetnek a srácokhoz még beszélgetni, én pedig úgy döntök, hogy ezt az időt, az öltözőjében töltöm el.

****

Kis idő múlva, már a liftbe lépünk be, és Harry megnyomja az emeletünk számát, és miután becsukódik, az ajtó hirtelen közelebb húz magához, a karjával, ami a vállamon pihen. Szenvedélyesen csókol meg, én pedig nem váratom meg visszacsókol, ugyan olyan hevesen, ahogyan Ő, bár egy kicsit frusztrál, hogy egy liftben akar belekezdeni egy heves csókcsatába. Amilyen hirtelen csókolt meg, olyan gyorsasággal, távolodik el ajkaimtól, nekem pedig kell pár perc, hogy rendezzem gondolataimat.

·         Tetszett az élő adásunk? – Harry mintha mi sem történt volna, úgy teszi fel a kérdést, én pedig összeráncolt szemöldökkel nézek fel rá. Nem néz rám, meredten néz egy apró pontot a lift ajtón, de a szája szélén ott bujkál a pimasz mosoly, mert tudja, mit tesznek velem az ilyen heves csókok. Hirtelen jött bátorság száll meg, és ez, mióta együtt vagyok Harry-vel gyakran megtörténik. De mikor készülnék, bele menni a játékába a lift megáll, és az ajtó kinyílik. Magamban dühösen fujtatok egyet. Harry átkarolja a vállam, és húz közelebb oldalához.

·         Már teljesen meg vagyok bizonyosodva arról, hogy titeket kiskorotokba a fejetekre ejtettek, és hogy vétek lett volna a sorstól, ha titeket nem hoz össze.

·          Tudod sokan mondták már, hogy valami történhetett a születésem során, de erről még orvosi szakvélemény nem született. – halvány grimasz játszik arcán, én pedig felnevetek.

·         Van valami terved az est további részére? – kérdezem, miközben Harry kinyitja a hotel szoba ajtaját, és udvariasan maga elé enged.

·         Kicsim, nekem mindig van tervem. – büszkén mosolyog rám. – És most nem is akármilyen. – az önteltségétől egyre kíváncsibb leszek, hiszen az elmúlt időkben rengeteg meglepetést okozott nekem, és fúrja az oldalam, hogy most vajon mivel akar elkápráztatni.

·         Gondolom, fölösleges lenne megkérdeznem, hogy mit tervezel. – nézek Harry-re, miközben a cipőmet veszem le.

·         Lan, már otthon is mondtam, ha elárulnám mi az, amit tervezek, nem lenne neked meglepetés. Szóval, mi lenne, ha csak egyszerűen sodródnál a Harry féle árral, és meglepődnél? – olyan aranyosan mosolyog rám, és a gödröcskéinek sosem tudtam ellen állni, így ráveszem magam, és csöndbe maradok. Magam elé emelem két kezem, így mutatom felé, hogy megadtam magam. – Köszönöm. – a kanapénak dőlve rázom a fejem, ő pedig néhány másodperc alatt átszeli a köztünk lévő távolságot, és át öleli derekam. – Mit szólnál hozzá, ha nyugodtan megvacsoráznánk, és utána megpróbálnálak elvinni észrevétlenül arra a helyre ahova, szeretnélek?

·         Csak akkor, ha nem te készíted a vacsorát. – bökök az orrára.

·         Mi bajod a főző tudományommal?

·         Harry, édes a csirkén kívül mást nem igazén tudsz elkészíteni. Volt pár próbálkozásod, emlékszel? – ahogy visszaemlékszik azokra az estékre, amikor ő főzött, halvány grimasz jelenik meg az arcán, majd az egyetértés.

·         Szerintem maradjunk a hoteles kajánál. – gyors csókot nyom a számra, és elindul a telefonhoz, hogy leadja a rendelést.

                                                                            **** 

  A vacsorát követően a szobánkba megyek, ahova a bőröndömet becipeltem, és elkezdek kutatni benne. Harry azt mondta szerinte valami lengét kellene felvennem, mert hiába van sötét oda kint az itteni meleg, még ilyenkor is fullasztó. Attól eltekintve, hogy otthon Londonban, nem sűrűn hordunk nyári ruhát, akad egy kettő a szekrényemben, amit bele raktam a bőröndbe, hisz nem tudtam milyen melegre is kell majd számítanom. Az össze sarumat, és nyári cipőmet elhoztam. A választásom egy fehér alapú, színes virágmintás egybe ruhára esik, és hozzá kiveszek egy sima egyszerű sarút. Miután beledugom mind a két lábamat, majd a két kezemet a ruhába, rájövök, egyedül nem tudom felhúzni a cipzárt, így meg kell kérnem Harry-t, hogy segítsen. Résnyire kinyitom a szobánk ajtaját. Harry a kanapén ül, és a tévét kapcsolgatja.

·         Édes! Tudnál nekem segíteni egy kicsit? – Harry kíváncsian fordul felém.

·         Baj van? – feláll az kanapéról, és elindul felém, és némi aggodalom látszik arcán. Belép az ajtón, én pedig hátat fordítok neki.

·         Az a nagy baj, hogy nem tudom felhúzni a ruhám cipzárját. – féloldalasan nézek rá a vállam fölött, és látom, mosolyog. Sóhajt egyet, majd közelebb lép, és a cipzárért nyúl. Lassan húzza fel a hátam közepéig, és megáll. Megérzem puha ajkait, a még fedetlen bőrömön. Apró, gyengéd csókokat hagy rajtam, és halad egyre följebb ajkaival, és cipzárral. Én becsukott szemmel próbálom kordában tartani érzelmeimet, de tudom, ha néhány másodpercen belül ezt nem hagyja abba, akkor nem megyünk sehova. Mikor már teljesen felhúzta a cipzárt, óvatosan arrébb söpri a hajamat, és a nyakamon lévő érzékeny pontot veszi célba. Ösztönösen döntöm arrébb a fejem, hogy jobban oda férjen. Lassan halad felfele a fülemhez, majd megáll.

·         Gyönyörű vagy. – halkan suttog a fülembe, a hangjától, és leheletétől kiráz a hideg. 

·         Még sem akarsz elmenni arra a helyre? – mielőtt folytatná, megfordulok a karjaiban.

·         Nagy a kísértés, hogy a cipzárt, most inkább lehúzzam, de máshogy szeretnék most örömet szerezni. – sokatmondóan nézek rá.

·         Tudod, kezdem megismerni egy teljesen más oldaladat.

·         És nem tetszik? – nem hagyja, hogy válaszoljak. Két keze közé fogja arcom, és megcsókol. Úgy, hogy érezzem azt a Harry-t, akiről az előbb beszéltem. Nyelvével megböki ajkam, így kér bejutást, amit megadok neki. Egyik kezem a tarkójára, másikat a hajába vezetem. Apró köröket rajzolok bőrére, fejbőrét viszont durván végig kaparom úgy, hogy a zöld kendő, amit egésznap viselt a kezembe marad. Harry ekkor mélyen beszívja a levegőt az orrán, és óvatosan megharapja alsó ajkam. Elhúzódik tőlem, homlokát az enyémnek dönti, és csak nézzük egymást.

·         Nem merném állítani, hogy nem tetszik. – szégyenlősen mosolygok rá.

·         Menjünk. – int a fejével az ajtó felé. Látom nem áll szándékában át öltözni, de nem is érdekel.

·         Várj! – szólok utána, és az újammal mutatom, hogy jöjjön vissza. Meg áll előttem, és kérdőn néz rám. A kezemben lévő anyagot olyanra hajtom, ahogyan a hajában volt, majd gondosan hátra fogom vele a szemébe logó göndör fürtöket, és óvatosan megkötöm a tarkójánál. Harry mind ezt szó nélkül tűri, és folyamatosan néz. – Hiányérzetem lenne, ha ez nem lenne rajtad. – apró csókot adok a szájára, és a cipőmért nyúlok. Harry-nek az elmúlt időkben a szokásává vált, hogy folyton kendőt hord a fején. Engem nem zavar, hisz nagyon jól áll neki. Kint az előtérben felveszem a szandálomat, majd a kinti tükörben, még utoljára elrendezem a ruhámat, majd elfogadom Harry felém nyújtott kezét, és kilépünk a folyósóra.

****

Harry oldalához simulva sétálok a tengerpart azon szakaszán, ahol most jelen pillanatban egy lélek sincs, csak mi ketten. A meleg homokot a lábujjaim között érzem, a tenger illata folyton az orromba kúszik, mikor egy nagyobb áramlat miatt, a tenger víz kijjebb húzódik. Késő van, a hold már magasan jár, nekem pedig mérhetetlen boldogság ül a szívemre. Nem beszélünk, hiszen nem kellenek szavak, mert itt vagyunk, egymásnak. Harry a vállamat simogatja, és egyszer - egyszer belecsókol a hajamba, és még közelebb von magához.

·         Tetszik? – Harry megáll, és elkapva a derekam maga felé fordít.

·         Csodálatos. A part, a csend, a nyugalom, te. – gyengéden megcirógatom arcát, majd kezemre helyezi kezét, és a tenyerembe hajtja arcát, majd bele csókol a kezembe.

·         Akkor most jöjjön a meglepetés. – mosolyog rám, és elhúzódik. Kíváncsian nézek rá. Harry felém nyújtja a kezét, én pedig nem értem.

·         Hölgyem, felkérhetem egy táncra? – és rögtön jön a felismerés. A lista, a pont ahol azt írtam táncolni szeretnék éjjel a tengerparton. A sírás a torkomat fojtogatja, de visszatartom, itt és most semmi helye a könnyeknek. Mosolyogva fogadom el a felém nyújtott kezet, és Harry nevetve ránt magához közelebb. Kezeit derekamra helyezi, én felvezetem a nyakához, és a tarkóján összekulcsolom őket, és így egymáshoz simulva kezdünk bele az alaptánclépésekbe, ami jelen pillanatba az egyet jobbra egyet balra. A lassú mozgás közben ajkaink többször egymásra találnak. Harry elhúzódik tőlem, kezével végig simít karomon, majd a tarkóján összefűzi kezeinket. Hátrébb lép, majd megforgat, végül, ahogy a táncos filmek végződni szoktak, megdönt egy kicsit. Nézzük egymást, nem szólunk, végül Harry nagyon lassan közelít ajkaim felé, én pedig nem tudom kivárni. Megszüntetem a köztünk lévő távolságot.

·         Szeretlek. – mikor elhúzódok, ezt, a mindennél többet jelentő szót, próbálom neki, úgy mondani, vagyis inkább suttogni, hogy érezze, minden szerelmem, és érzelmem benne van.

·         Szeretlek kicsim. – egy utolsó, apró csókot ad a számra, mielőtt, nekem nevetséges mosoly ülne ki arcomra, majd hirtelen kiszabadulok karjaiból, és a víz felé futok.

·         Lana! – kétségbe esetten szól utánam.

·         Kapj el! – nevetve válaszolok neki, ő pedig hitetlenkedve rázza meg a fejét, majd elindul utánam. Csak addig megyek, míg a víz a bokámig ér. Csak párszor sikerül kitérnem Harry elől, majd a következő próbálkozásom nem jön össze, és elkapja a derekam. A hirtelen mozdulatnak az lesz a következménye, hogy mind a ketten a vizes homokban kötünk ki. Egyenesen Harry mellkasára esek. Nevetve próbálom magam feltornázni, de Harry nem engedi. A tarkómnál fogva húz magához, és ajkai már az ajkaimon. Két kezemmel meg kell támaszkodnom a feje mellett, miközben a csók egyre, és egyre hevesebb lesz. Örültek módjára faljuk egymás ajkát, ma már sokadára. A levegő egyre forróbb lesz köztünk, és a testünk is kezdi elérni a kritikus pontot. Harry hirtelen változtat helyzetünkön, és maga alá gyűr. Kezeimmel a csípőjét fogom, majd magamról, és a helyről megfeledkezve, elkezdem feljebb húzni a pólóját, miközben Harry combomon végig simítva tolja egyre feljebb a ruhám alját. Végül most először kettőnk közül ő az, akihez visszatér a józanész. Elhúzódik, én pedig kipirult arccal nézek rá, a mellkasom pedig vadul mozog fel és le. A szeme úgy csillog akár egy angyalnak az éjben.

·         Szerintem ideje visszamenni a hotelbe. Minél hamarabb. – Harry feláll, majd engem is felsegít. Elrendezem a ruhámat, miközben Harry felkapja mindkettőnk cipőjét, és sietős léptekkel indulunk vissza.

                                                                                       ****

Harry alig tudja kinyitni a hotel ajtaját, mert egyszerűen nem akar elengedni, és még inkább nem akarja megszakítani a csókunkat. Percegik, szenvedünk, mert nem tudja úgy beledugni a kártyát az elektromos zárba, hogy nem néz oda, de végül csak sikerül. Magam után húzom, szinte ráncigálom Harry-t, aki kezével ügyetlenül húzza ki a kártyát, majd fél lábbal csukja be az ajtót, ami végül hatalmas csattanással zárul be. Harry eldobja a kártyát, a két pár cipőt a hotel szoba valamelyik szegletébe, majd mikor mind két keze szabad, én ösztönösen ugrok egyet, és csípője köré fonom a lábam, ő pedig a fenekemet megfogva tart. Nem zavar, mert jelen pillanatban nem érzem, hogy helye lenne itt bármilyen jó modornak is. Vadul faljuk egymás ajkait, és botladozva megyünk el az ágyig, majd nem figyelve semmilyen óvatosságra egyenesen a közepére esünk. Lábaim még mindig Harry derekát ölelik, ő pedig fejem mellett támaszkodik két kezén. Türelmetlenül nyúlok Harry pólójáért, és szinte rángatom az anyagot. Harry mosolyogva segít nekem. Az övéhez nyúlok, de ő meg akarja állítani a kezem. Jelentőség teljesen nézek rá, tudatva, hogy most nincsen szükségem semmilyen gyengédségre. Akarom őt, most és azonnal. Harry feltartja két kezét, én pedig felülök és miközben az övét rángatom, megcsókolom. Amint meg van az öve, a nadrág gombjához nyúlok, és kigombolom. Ő a ruhám cipzárjához nyúl, és lehúzza azt, miközben én lejebb tolom a nadrágját, ő pedig a ruhámat a vállamon. Végül először rólam kerül le a mintás ruha, majd ezt követi Harry nadrágja. Megszabadulunk a megmaradt zavaró anyagoktól, és Harry gyors mozdulatokkal a fiókhoz nyúl, és kiveszi belőle a kiscsomagolást. Tudatosul bennem, hogy ő már készült, de jelen pillanatban ez az, ami a legkevésbé érdekel. Harry gondoskodik arról, hogy ne hagyjak magam után egy anya nélküli csöppséget. Végül két lában közé helyezkedik, majd rám néz, és látom rajta, vissza akar venni a hevességből.

·         Kicsim, nem vagyok üvegből, nem fogok összetörni. Kérlek.

Harry-nek nem kell több, teljesen belém vezeti magát, én pedig végre megérzem azt magamban, amire egésznap vágytam. Ismét csipője köré fonom lábaimat, ő pedig mozog, most igazán mozog. A szobában egyre melegebb lesz, és hangos sóhajok töltik meg a helyet. Harry eltalál bennem egy olyan pontot, amitől hangos nyögés tőr fel belőlem, és érzem, ha most nem csókolom meg leszek ennél hangosabb is. Izzadt tarkójára vezetem kezeimet, és úgy húzom magamhoz. Ajkai az ajkaimon, kezeink összefűzve a fejem felett. Egymás szájába sóhajtunk, én pedig az élvezettől becsukott szemmel hajtom hátra a fejem.

·         Kérlek, ne csukd be a szemed! Nézz rám! Látni akarom a gyönyört a szemedben.

Harry mély hangon szól hozzám, én pedig eleget teszek kérésének, mélyen bele nézek a szemébe. Látom az arcán, hogy már nincsen messze, ahogyan én sem. Úgy helyezem a csípőmet, hogy Ő még mélyebbre tudjon menni, végül ez adja meg nekünk az utolsó lökést. Ívben megfeszült háttal, és Harry nevét mondva, lépek át a gyönyör kapuján, ahova Harry is követ néhány másodperc múlva. Mély nyögés hagyja el torkát, majd rám rogy. Meleg leheletét a nyakamnál érzem, és apró csókot adok izzadt homlokára, ahová most a göndör tincsek tapadnak. Felemelkedik mellkasomról, és egy apró csókot követve legördül rólam. A használt óvszert az éjjeliszekrény melletti kukába dobja, majd visszafekszik a párnára. Félig kinyújtja karját, és fejével biccent, hogy feküdjek rá. Közelebb húzódok hozzá, és lábamat összefonom az övével. Nem szégyellem, és nem jövök zavarba attól, hogy mind ketten ruha nélkül, fedetlen testtel fekszünk az ágyon. 

Lassan mind kettőnknek rendeződik a légzése.

·         Lehet, hogy gyakrabban kéne téged, egy nap többször felhúznom azokkal a csókokkal. – hasizmainak vonalát rajzolgatom körbe, majd felhúzott szemöldökkel nézek fel rá.

·         És ezt miért gondolod így?

·         Mert, ha mindenegyes alkalommal ez lesz a végeredmény, akkor megéri.

·         Csal ezért éri meg? – Harry összehúzott szemmel néz rám, majd hirtelen ismét magam alá gyűr.

·         Nem csak azért. Mindenért, ami veled kapcsolatos. – újra megcsókol. Kezeimet hajába vezetem, és fejbőrét simogatom. Mikor elhúzódik és rám néz, látom kimerült, és magamon is érzem.

·         Fáradt vagy. Hosszú volt a nap. – simogatom meg arcán.

·         Hozzád sosem vagyok fáradt. – orrával megböki az enyémet, és aprót kuncogok.

·         Megyek, lefürdök. – apró puszit adok szájára, és felkelek az ágyról. Már nem bajlódok azzal, hogy magam köré tekerjek bármit is, úgy ahogy vagyok, elindulok a fürdőbe, de látom, Harry jönne utánam. Megállok, és visszafordulok. – Egyedül.

·         Most miért vagy ilyen? – Harry kisfiús duzzogással néz rám.

·         Mert vannak olyan női tevékenységek, amiket neked nem kell látnod. Létszíves maradj ide kint. – nevetek, majd becsukom magam mögött az ajtót, de hallom, hogy Harry motyogva duzzog. 

     Nem akarok túl sokáig bajlódni magammal, így a zuhanyzás mellett döntök. A számomra megfelelő hőmérsékletre állítom a vizet, és beállok a zuhany alá. Kellemesen hat rám a langyos víz. A tusfürdővel végig kenem a testem minden pontját, majd a samponért nyúlok, és beledörzsölöm a hajamba. Lemosom, és kellemes illatú balzsamot kenem rá. Rajta hagyom egy kicsit, míg a lábamat leborotválom.  A már oda készített női borotváért nyúlok, majd módszeresen elkezdem borotválni a lábam. Mikor a jobb lábam kész, áttérek a balra. Balnál mindig szerencsétlenkedek, és ez történik most is. A vádlimat borotválva nem figyelek oda eléggé, és mélyen bele vágok inamba, amiből azonnal elkezd ömleni a vér. Gyorsan lemosom a hajamról a balzsamot, azonban mikor lenézek a lábamhoz, megijeszt a látvány. Csupa vér a víz. Elzárom a vizet, és magam köré tekerem az egyik törölközött. Pirosló nyomokat hagyok, magam után mikor kijövök a zuhany alól. A hófehér szőnyeg azonnal véres lesz, én pedig egy kéztörlőt kapok le a szekrényről, és azt szorítom vágásra.

·         A francba. – Ez nem lehet igaz. Nem érhet így véget az este. A vérzés nem akar elállni, én pedig érzem, hogy fokozatosan száll ki belőlem az erő, ahogy egyre több vért vesztek. A törölköző, kezdi magát teljesen megszívni a vérrel.

·         Kicsim, minden rendben? Bejöhetek? – Harry kopog az ajtón, engem pedig elfog a pánik.

·         Ne gyere be! – nem tudod leplezni az ijedséget, így az a hangomon is hallható.

·         Lana, nem úgy hallom a hangodon, bemegyek.

·         Ne!

De már késő. Az ajtó nyílik és Harry arca másodperceken belül változik át a rengeteg vér láttán. 

Sziasztok!

Az utolsó posztomhoz kaptam egy igencsak szép hangú kommentet. Figyeljetek, és ez neked is szól kedves Nem Publikus olvasóm. Igen van más dolgom is. Iskolába járok, délutáni tanításokra, így azon a héten se délelőttöm, se délutánom, és kora vagy éppen este haza érve, nem mindig van energiám neki ülni írni. A következő héten pedig munka hetem van és higgyétek el akkor olyan vagyok mint az élő halott. Ezeken a heteken jó volt mikor Luca segített, de neki az érettségire kell tanulnia. Az egyik jó tanács az volt: "akkor ne ígérgess". Sajnálom azt hittem, betudom fejezni a részt, de nem fogok úgy ülni a gép előtt, hogy nem jönnek maguktól a szavak, hanem csak erőltetem. Az sem a legjobb, mert akkor a rész nem lesz olyan, amiről én magam is úgy gondolom, hogy tetszeni fog nektek. Szóval akkor most közlöm, nem tudom mikor tudom befejezni a következő részt, de igyekszem, és ha tényleg szeretitek a történetem, és azt ahogyan írok, akkor kivárjátok, hogy normálisan megírjam. Akinek nem inge ne vegye magára.
Másrészt: személy szerint nem igazán tudom elviselni, hogy valaki így beszéljen velem, úgy hogy nem is ismer. Nem olyan baromi egyszerű megírni egy részt, és ezután sem fogom erőltetni, ha nem jön az ihlet akár tetszik ez valakinek akár nem. Kurva sokat dolgozok részekkel, és szerintem nem érdemlem meg, hogy valaki ilyen szintű szemtelen kommentárt írjon nekem, azért, mert nem pontban csütörtökön raktam fel a részt. Úgy beszélj, hogy nem tudod mi van a háttérben, miért nem tudtam befejezni.
És akkor nem ígérek semmit, munka hetem van, és kimerült leszek, de sietni fogok.

Sziasztok :)

Tudom, most már lassan az következik, hogy akik tényleg folyamatosan olvassák, és írnak nekem, leszedik a fejemet. De kérlek nézzétek el nekem, hogy ma nem tudom befejezni a részt, és felrakni, mert angol tételeket kell megírnom, és angol szavakat tanulnom. DE! a csúszás csak egy nap. Holnap péntek, és hamar fogok a suliba végezni, úgy hogy estére fent lesz a rész.

Nagyon szeretlek titeket, puszi Tami <3