Sziasztok!
Az utolsó posztomhoz kaptam egy igencsak szép hangú kommentet. Figyeljetek, és ez neked is szól kedves Nem Publikus olvasóm. Igen van más dolgom is. Iskolába járok, délutáni tanításokra, így azon a héten se délelőttöm, se délutánom, és kora vagy éppen este haza érve, nem mindig van energiám neki ülni írni. A következő héten pedig munka hetem van és higgyétek el akkor olyan vagyok mint az élő halott. Ezeken a heteken jó volt mikor Luca segített, de neki az érettségire kell tanulnia. Az egyik jó tanács az volt: "akkor ne ígérgess". Sajnálom azt hittem, betudom fejezni a részt, de nem fogok úgy ülni a gép előtt, hogy nem jönnek maguktól a szavak, hanem csak erőltetem. Az sem a legjobb, mert akkor a rész nem lesz olyan, amiről én magam is úgy gondolom, hogy tetszeni fog nektek. Szóval akkor most közlöm, nem tudom mikor tudom befejezni a következő részt, de igyekszem, és ha tényleg szeretitek a történetem, és azt ahogyan írok, akkor kivárjátok, hogy normálisan megírjam. Akinek nem inge ne vegye magára.
Másrészt: személy szerint nem igazán tudom elviselni, hogy valaki így beszéljen velem, úgy hogy nem is ismer. Nem olyan baromi egyszerű megírni egy részt, és ezután sem fogom erőltetni, ha nem jön az ihlet akár tetszik ez valakinek akár nem. Kurva sokat dolgozok részekkel, és szerintem nem érdemlem meg, hogy valaki ilyen szintű szemtelen kommentárt írjon nekem, azért, mert nem pontban csütörtökön raktam fel a részt. Úgy beszélj, hogy nem tudod mi van a háttérben, miért nem tudtam befejezni.
És akkor nem ígérek semmit, munka hetem van, és kimerült leszek, de sietni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése