28. rész
Megadom magam
Sziasztok!
Meghoztam az új részt, és tényleg túl teljesítettem magam, mert igen hamar hoztam. Értékelitek, ugye? Mondjátok azt, hogy igen :3
Komolyra fordítva a szót, szeretném ha tudnátok pontosan két rész, és egy epilógus van hátra.
Tudom, hogy elrontottam azzal, hogy nagyon hosszú ideig nem írtam részt, és így azt a pár kommentelőt is elveszítettem, akik eddig írtak nekem. De most tényleg arra kérlek titeket, hogy ebben a hátralevő négy részben legyetek velem, és mondjátok el mit gondoltok így a történet vége felé közeledve. :)
Kitartás a hétre, ha nem figyelitek hamar elmegy :) Jó olvasást. <3
Lana
Megadom magam
Sziasztok!
Meghoztam az új részt, és tényleg túl teljesítettem magam, mert igen hamar hoztam. Értékelitek, ugye? Mondjátok azt, hogy igen :3
Komolyra fordítva a szót, szeretném ha tudnátok pontosan két rész, és egy epilógus van hátra.
Tudom, hogy elrontottam azzal, hogy nagyon hosszú ideig nem írtam részt, és így azt a pár kommentelőt is elveszítettem, akik eddig írtak nekem. De most tényleg arra kérlek titeket, hogy ebben a hátralevő négy részben legyetek velem, és mondjátok el mit gondoltok így a történet vége felé közeledve. :)
Kitartás a hétre, ha nem figyelitek hamar elmegy :) Jó olvasást. <3
Lana
Ébren vagyok, de még az is fájdalmat okoz, hogy kinyissam a szemem. A fejem leírhatatlanul fáj, csukott szemmel is érzem, hogy forog velem a világ, és nem tudom eldönteni, hogy hánynom kell vagy mégse. Próbálok erőt venni magamon, és kinyitom a szemem. Bántja még az a gyér fény is, ami beszűrődik a redőny rései között. Nagy nehezemre esik, de fordulok egyet az ágyban, hogy rálássak az ajtóra. Pont mikor visszahelyezem ólom súlyú fejemet a párnára, az ajtó nyílik és Harry lép be rajta, kezében egy pohárral, amelyben valami sárga folyadék van. Talán narancslé.
- Jó reggelt - mosolya szelíd, hangja lágy. Közelebb jön hozzám és leteszi az éjjeli szekrényre a poharat és a másik kezéből egy gyógyszert, miközben én felülök. Fölém hajol, és apró, lágy puszit ad a homlokomra.
- Neked is jó reggelt. - leül mellém és a kezembe adja a poharat és a gyógyszert.
- Hogy vagy?
- Pont úgy érzem magam, ahogy meg érdemlem egy ilyen felelőtlen döntés után. Szarul. - Beveszem a gyógyszert és leöblítem a hideg narancslével. Jól esik a hűs folyadék, az amúgy is kiszáradt számnak és torkomnak.
- Nem csodálom. Egy egész üveg vodka még egy meglett férfi ember szervezetét is meg viseli, hát még a tiedet. - végig simít arcomon.
- Hát még az enyémet. - mondom halkan.
- Tudod, hogy értettem.
- Igen tudom. - mosolygok rá. - Mikor feküdtem le? Egyáltalán, hogy kerültem ágyba?
- Én hoztalak fel, és fektettelek le. Nem emlékszel semmire?
- Csak arra nem, hogyan kerültem az ágyamba. Csodával hatásos módon, a vodka mennyiségétől függetlenül, emlékszem arra amiket mondtam neked. - bocsánat kérően nézek rá. - Sajnálom, amit a fejedhez vágtam. Nem is értem miért mondtam azt, amit. Hiszen nem tudnám elviselni, hogy mással legyél míg élek.
- Lana, miért ittál tegnap? - testével teljesen felém fordul, és látom az arcán, hogy választ vár, de már nem vagyok olyan bátor, mint tegnap, mikor az alkohol hatására megeredt a nyelvem. Olyat mondtam, amit józanan soha nem mondtam volna el. - Szerintem ismered azt a mondást, hogy részeg ember mindig igazat mondd. Nem véletlenül mondtad tegnap azt, amit. - csak rántok egyet a vállamon, nem tudom mit mondjak. - Beszélj! - állam alá nyúl, és felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek. - Lana, ne zárkózz el tőlem. Kérlek. - a kezemért nyúl, és megfogja. Sóhajtok egyet, és úgy döntök, ideje abbahagynom a hallgatást.
- Karácsony óta rágódtam már ezen. - nem nézek rá, az ujjait piszkálom. - Abban a három napban, mikor mindenki együtt volt, és mindenki körülöttem volt, akkor jött fel bennem ez az érzés, hogy én valójában már nem akarok elmenni. De te is nagyon jól tudod, hogy ezt sosem mondtam volna el, de tegnap mikor haza értem, rám tört a rosszullét. És ahogy már tegnap is mondtam, kellett valami, ami enyhíti a fájdalmaimat, de ezzel több kárt okoztam mint hasznot. Ha nem hozom meg ezt a rossz döntést, akkor most nem kellene arról beszélgetnem veled, hogy valójában, mar régóta azt érzem, hogy élni akarok, hogy nem akarom itt hagyni a családom, a barátaim, és főként téged. Egyszerűen már nem tudok eltekinteni attól, hogy folyamatosan romlik az állapotom. Hetek óta az a gondolat foglalkoztat, hogy mi lesz, ha én már nem leszek. És ekkor mindig feljön bennem egy régi emlék, vagy történik körülöttem valami, ami csak erősíti ezt az érzést.
- Kicsim senki sem tud teljesen biztos lenni abba, mikor azt a döntést hozza, hogy a szerettei érdekében inkább elviseli a fájdalmakat és szépen lassan távozik az életből, hiszen mindig van valami, amiért csak még egy kicsit maradni szeretne. Igen, vannak olyanok és mindig is lesznek, akiknek a betegségén nem lehet segíteni, de neked még van rá lehetőséged. - Harry kétségbe ejtően higgadtan beszél. És a tegnapi hülyeségem miatt megint témánál vagyunk.
- Harry, kérlek ne kezdjük ezt megint.
- Ember legyen a talpán, aki ki tud rajtad igazodni. Miért csinálod ezt?
- Ez nálam elvi dolog Harry. Nem várhatom és nem is fogom elvárni, hogy milliókat költs rám. Hiszen miért is tennéd?
- Annyira fel tudsz bosszantani ezekkel a kérdésekkel, amikre nyilvánvalóak a válaszok. - felpattan az ágyról, és elkezd fel alá mászkálni,miközben ideges túr bele a hajába. - Mert szeretlek téged, az életemnél is jobban, és nem akarom, hogy itt hagyj, úgy, hogy tudom segíthettem volna rajtad. Mikor fogod fel már végre?
- Harry, kérlek hagyjuk most ezt abba. Nem vagyok olyan állapotba, hogy ezt megvitassam veled. Megint. - kérlöen nézek rá. Arcának kemény vonásai másodpercek alatt változik meg, és újra ez együtt érző Harry van velem. - Gyere ide. - szólok hozzá szelíden, és a fejemmel aprót biccentek magam felé. Harry lemondóan megrázza fejét, de az a sexy fél mosoly ott játszik a szája sarkában. Leül mellém az ágyra, de nem elég közel, hogy elérjem. Tudom mit művel. Azt várja én tegyem meg az első lépést, hiszen most én adtam okot arra, hogy a bocsánatáért hízelegjek. Mindig is olyan embert voltam, aki nem félt elvállalni ha hibázott így most sem tétovázok, kibújok a takaró alól, és az ölébe mászok. Ez alatt a néhány hónap alatt olyan picire zsugorodottam össze, hogy gond nélkül elférek, így összekuporodva a karjai között. Nyakába fúrom az arcom és apró csókokat hagyok finom és selymes bőrén, aminek olyan jó illata van. Harry ösztönösen billenti oldalra a fejét, közben keze megtalálja helyét a derekamon, és magához szorít. - Ne haragudj rám, kérlek. - súgom a fülébe. Felém fordítja arcát, és homlokát lassan az enyémnek dönti. Keze felsiklik arcomra, hüvelykujjával simogatja fáradt arcom. Bele hajtom fejem az érintésébe, behunyom a szemem, majd megérzem ajkaimon az ő ajkainak ízét. Lassan finoman csókol, amolyan felvezető módon. Nyelve lassan siklik át, és hívja táncra az enyémet. Kezem automatikusan fonódik nyaka köré, ezzel közel tartva magamhoz, neki pedig már mind két keze az arcomon van, így tart a helyemen. A tempó egyre gyorsabb és hevesebb lesz, és pozíciónk is megváltozik. Úgy helyezkedem, hogy a két lábam, Harry két combjánál legyen, és mind ezt úgy, hogy el sem szakadok tőle. Csak úgy faljuk egymást és nem tudom meg tudok e itt állni. De végül kettőnk közül Harry az, aki lassan, de elhúzódik. Mellkasa szaporábban emelkedik és süllyed.
- Hogy lehet, az hogy veled még egy egyszerű csókolózás is észtveszejtő? - arcom pirosba borul, és szégyenlősen rántok egyet a vállamon. - Gyere menjünk reggelizni, mert ha tovább itt maradunk, így ebben a pózban, nem biztos, hogy tudok magamon uralkodni. - feláll velem együtt az ágyról, lábaim azonnal dereka köré fonódnak.
- Mi van akkor, ha nem is akarom, hogy uralkodj magadon? - gyors csókot adok a szájára, és újra ránézek.
- Lana, másnapos vagy, és enned kell. Talán később tehetek valamit, az ügy érdekében. - Le rak a földre, én pedig sértődötten fonom össze magam előtt a karjaimat. - Ne duzzogj! - szól rám nevetve. Kinyitja előttem az ajtót, de mielőtt elindulnánk lefelé, oda fordulok hozzá. Kérdően felvonja szemöldökét.
- Hazz, ígérem később még visszatérünk a korábbi témára.
- Rendben. - mosolyog rám. Mondhatnám, hogy ugyan az a mosoly néz rám, mint ami szokott, de most olyan furcsa. Valami nem stimmel. Olyan nyugodt.
- Gondolom, anya és Jamie mindent tud, igaz? - kérdezem lefelé menten a lépcsőn. Harry vigyorogva bólint. Jót szórakozik magában rajtam. Biztos élvezni fogja, mikor felváltva szidnak majd. Sóhajtok egyet, és próbálom felkészíteni magamat arra, hogy végig hallgassam mennyire felelőtlen voltam tegnap. Az igazat meg vallva dühít egy kicsit, hogy Harry elmondta anyuéknak a tegnapit. Miért nem maradhatott ez köztünk?
A konyhában meglepő módon anya a reggelivel szorgoskodik. Nem mintha nem csinált volna még ilyet, de mostanság nagyon szoros a munkabeosztása, nem volt erre ideje, és meglep, hogy a szabadnapját ezzel tölti.
- Szia, anya. - félénken köszönök, és azt várom, hogy felhúzott szemöldökkel fordul majd felém.
- Jó reggelt kicsim, hogy aludtál? - arcán mosoly ül, sugárzik belőle a jó kedv. Semmi jelét nem látom annak, hogy egy kicsit is mérges lenne rám. Mi a fene?
- Aludtam már ennél jobban is. - gyanakodva nézek rá, a hangomon is lehet érezni. Leülök és rá nézek Harry-re, aki csak ránt egyet a vállán, de nem tudja elrejteni, azt ahogyan a szeme mosolyog. Lemaradtam valamiről?
- Kérsz reggelit, édesem? - határozottan idegesít, hogy meg sem említi a tegnapot.
- Egyenlőre csak egy teát innék. - mosolyogva bólint, és előveszi a bögrémet, amiből minden reggel inni szoktam.
- És te Harry drágám, ennél? Sonkás tojás készítettem.
- Köszönöm Delia, elfogadom. - a szemem a két ember között jár. Furcsák, több, mint furcsák. Amikor épp rá kérdeznék mi ez a nagy jó kedv, a bátyám jelenik meg. Arcán látszik jól aludt, és amint meglát mosolya a füléig szalad.
- Jó reggelt hugicám, hogy vagy? - hátam mögé lép, átkarolja két kezével a vállamat és arcon puszil.
- Elvagyok köszönöm. - van itt valami, amit én nem tudok? - Na jó, mi folyik itt? - egyszerre néznek rám, úgy mintha elkáromkodtam volna magam.
- Miről beszélsz? - kérdezi meg mindig mosolyogva Jamie.
- Arról, hogy tudom, hogy tudtok a tegnapi akciómról, mégis mind a kettőtöknek, pontosabban hármótoknak olyan jó a kedve mintha megnyerte volna a lottót. Arra számítottam, hogy majd felváltva hallgatom, ahogyan leszidtok.
- Kislányom, elmúltál 18 éves. Vagy már annyira felnőtt, hogy meg tudd ítélni mi a jó és mi nem. - tipikus anyai válasz.
- Különbem is, van minek örülnünk, igaz Harry. - oda kapom a fejem, pont akkor mikor Harry szótlanul rázza a fejét. Mikor rám néz úgy mosolyog, mintha nem történt volna semmi.
- Lemaradtam valamiről?
- Elmondtad már neki? - anya kérdően néz Harry-re, nekem pedig összeugrik a gyomrom, mert tudom ennek nem lesz jó vége.
- Elmondani, mit? - hangom ideges lesz, ahogyan én is.
- Anya, szerintem jobb lesz, ha most kettesbe hagyjuk őket. Sok sikert Harry.
- Kösz. - morcosan szól Jamie után, és látom anya együtt érző tekintetet. Mi folyik itt?
- Hallgatlak. - fordulok vissza Harry-hez.
- Kicsim, ne legyél ideges.
- Elkéstél, már az vagyok. Szóval?
- Közöljem kerek perec, vagy hallani akarod az elejét is? - tényleg valami komoly dologról lehet szó, ha Harry ennyire húzni akarja az időt.
- Kicsim, kérlek. Ne szórakozz. - látja rajtam, hogy nem vagyok vevő a viccelődésre.
- Tegnap, miután lefektettelek aludni, pont akkor érkezett meg anyukád, majd rá pár perccel később pedig Jamie. Mivel egyedül voltam oda lent, kénytelen voltam elmondani mi törtét mikor felőled érdeklődtek. Anyukád először kétségbe esett, és ez miatt véletlenül kicsúszott a számon az, amit tegnap mondtál.
- Te elmondtad nekik?
- Kérlek, ne legyél rám mérges ez miatt, és hadd mondjam végig. - fel emelem a két kezem. Harry pedig folytatja. - Delia kiborult, mert hagyta, hogy rávedd arra, hogy ne tegyen semmit a gyógyulásod érdekében. Jamie pedig csak vigasztalta és én is, de nem tudott megnyugodni. És ez az egész tegnapi dolog, csak még jobban megerősítette a döntésemet, amit már akkor meghoztam, mikor ki jelentetted: Nem akarsz meg halni. Szóval, annak tudatában, hogy rémesen pipa leszel rám, mindent elintéztem.
- Hogy érted azt, hogy minden elintéztél?
- Beszéltem az orvosoddal, aki minden elérhetőséget megadott, hogy feltudjam venni a kapcsolatot a New Yorki klinikával. Beszéltem velük, és még tegnap elutaltam a kezelés költségét. Ma reggel pedig lefoglaltam a repülő jegyeket. - érzem a vér felforr az ereimben, az arcom tűz forró lesz a dühtől. Mi a picsa?
- Hogy mit csináltál? - mérgesen állok fel a székről, ami felborul a lendülettől.
- Kicsim, kérlek. Nyugodj meg.
- Ne becézgess itt engem, és ne kérj arra, hogy nyugodjak meg. A kurva életbe Harry. - soha nem beszéltem vele még ilyen hangosan, és főként nem ilyen csúnyán. Mielőtt olyat mondanék, amit megbánnék faképnél hagyom és felrohanok a szobámba.
- Lana várj. Beszéljük meg. Hallod? - kiabál utánam, és azt is hallom, hogy követ. Becsapom előtte az ajtót. Tudja, hogy betud jönni, de inkább kint marad és onnan szólongat. - Kicsim. - mégis mi a fenét gondolt? Hogy majd tapsikolva a nyakába ugrok? Talán nem egy nyelvet beszélünk? Mit nem lehetett azon megérteni, hogy nem akarom, hogy Ő fizesse ki? Erre meg aljas módon, kihasználva a tegnapi állapotomban elejtett mondatot, mindent kifizet.
- Lana. - az ajtó nyílik, és hosszú, már túl hosszú göndör tincsit látom meg először. De most még ez sem enyhít dühömön.
- Be ne merj jönni. Hallod Styles, maradj kint. - de ő csak bejön és be is csukja maga mögött az ajtót.
- De bejövök Anderson, és ezt meg fogjuk beszélni. - Mi az isten? Azt hiszi, majd elvicceljük az egészet? Anderson? Soha nem hívott így.
- Mi értelme lenne? Úgy sem figyelsz arra, amit mondok.
- Te vagy az egyetlen ember, akire igazán figyelek.
- Ó, tényleg? Akkor mi volt ez az akciód tegnap? Tudod ez nem volt tisztességes. Sőt inkább aljas húzás volt.
- Végre elmondtad azt, amit valójában érzel. Persze, hogy meg ragadtam az alkalmat Lana. - mind ketten egyre dühösebbek leszünk. Hangunk egyre hangosabb.
- Nem beszéled a nyelvet Harry? Vagy nem fejeztem magam ki elég világosan már a legelején, hogy nem akarom a pénzed? Nem akarom, hogy te fizesd ki a kezelésemet?
- Ha nem én akkor ki tette volna meg? Anyukád, akinek szigorú utasításba adtad, hogy ne merjen semmit sem tenni? Akitől szemrebbenés nélkül elvárnád, hogy végig nézze, ahogy a lánya, aki a világot jelenti neki, meghal? Nem gondolod, hogy nem az volt az aljas dolog, amit én tettem tegnap, hanem ez? Hogy ezt el várod attól az embertől, aki életet adott neked? A testvéredtől, aki végig nézte, ahogyan felnősz? A legjobb barátodtól, aki minden szarban ott volt veled? Eddig próbáltam szépen a tudtodra adni, hogy ez önzőség, de most hogy aljasnak nevezel engem, miközben te ezt műveled a családoddal, az igazan fel dühít.
- Harry Edward Styles, ez övön aluli volt. - könnyek szúrják a szememet.
- Nem ez az igazság Lana.
- Ha ennyire rossz embernek tartasz, mi a fenét keresel itt? Miért vagy velem? Miért fizettél ki milliókat? - nem tudom vissza fogni magam, üvöltök. Nem akarom megvárni a választ. Elindulok az ajtó felé, de Harry nem engedi, hogy kinyissam. Megragadja a csuklóm, és neki nyom az ajtónak. Két makacs bolond néz farkas szemet egymással, és ahogyan bele nézek, a most méreg zöld szemébe, meg érzem kettőnk között azt a különös mágneses vonzalmat, ami már az elejétől fogva jelen volt köztünk. Szinte kézzel fogható. Most jövök rá arra, hogy Ő is ugyan olyan akaratos mint én. Homlokát az enyémnek dönti, és ahogyan megérzem bőrét az én bőrömön hirtelen eltűnik a haragom, ahogyan Ő is megnyugszik egy kicsit.
- Azért, mert szeretlek. Halálosan szerelmes vagyok beléd. Olyan szinten, ha látni lehetne, vagy csak leírni, visítva rohannál el tőlem, mert nem bírnál el ennyi szerelmet, mint amit én érzek irántad. Miért vagy ennyire makacs? - suttogja.
- Már én magam sem tudom, miért nem akarom ennyire. Nem tudom elmagyarázni. Talán ettől olyan kiszolgáltatottak érzem magam. - Harry hátrébb lép, és úgy néz le rám.
- Ettől nem leszel kiszolgáltatott Lana. Egyszerűen csak úgy kellene fel fognod, hogy segített neked az az ember, aki a világon mindennél jobban szeret. - Lehajtom a fejem, de ő két keze közé fogja, és felemeli. - Képtelen vagyok arra, hogy meg barátkozzak azzal a gondolattal, hogy egyszer nem leszel már velem. Ezért tettem, amit tettem. Kérlek, kicsim utazzunk el. Hadd gyógyítsanak meg. - tenyerébe hajtom a fejem. Mégis, hogyan mondjak neki nemet, mikor így néz? Mikor így beszél hozzam, és főként úgy, hogy mindenben igaza volt. Minden igaz volt, amit néhány perccel ezelőtt a fejemhez vágott. Hogyan mondjak úgy nemet, hogy már én is teljesen biztos vagyok abban, hogy nem akarom elmenni, még élni akarok. Vele együtt.
- Rendben. - kimondom mielőtt teljesen végig gondolhatnám. Harry szeme felcsillan, és tudom nincs mit tenni: Megadom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése