My Bucket List

10. rész  „Cause I'm tired of sleeping alone”

Sziasztok :)

Örülök, hogy volt aki írt Lucának az előző részhez, remélem idővel egyre többen teszitek majd. Én pedig itt vagyok egy újabb résszel remélem tetszeni fog nektek, nekem ez a másik személyes kedvencem. Az igazság az hogy nem sűrűn történik meg, hogy egy általam írt részre, azt mondom a kedvencem, de ez az, és remélem ti is így fogjátok gondolni. Ne felejtsem el nektek mondani, hogy innentől kezdve mindig Csütörtökön lesznek részek. Szóval ha eljön a Péntek előtti nap, na feledjétek egy újabb rész Lana történetéből :)
Jó olvasást :)
Lots of Love Tami <3

When your soul finds the soul it was waiting for, 

(Mikor a lelked megtalálja azt a lelket,akire várt)

When someone walks into your heart through an open door,

(Mikor valaki a szívedbe lép egy nyitott ajtón keresztül)

When your hand finds the hand it was meant to hold,

(Mikor a kezed megtalálja a kezet, amit neki szántak)

Don't let go!

(Ne engedd el!)

Someone comes into your world,

(Valaki az életed része lesz)

Suddenly your world has changed FOREVER. 

( És hirtelen örökre megváltozik az életed.) 

Lana

Baromi korán van, én pedig megint nem tudok aludni. Egyik oldalról fekszek át a másikra, és közben ostorozom magam, hogy mégis hogy lehettem tegnap ekkora hülye. Annyira fel voltam pörögve, hogy nem tudtam ésszerűen gondolkozni. Meg is lett az eredménye, hiszen saját magam alatt vágtam a fát azzal, hogy úgy gondoltam nem viszem el magammal azt a rohadt gyógyszert mondván, hogy Harry ne lássa meg. Ehelyett szemtanúja lehetett a nyilvános rosszul létemnek, ami valljuk be, még rosszabb, mint ha Harry meglátja, hogy beveszek pár fehér pirulát. Simán ki tudtam volna magyarázni magam annyival, hogy ezek csak vitaminok, amit szednem kell, mondjuk a térdemre, vagy akármimre. Ebből mégis, hogy a francba fogom kivágni magam? Mert az az egy biztos, Harry ezt nem fogja annyiba hagyni. Kérdezősködni fog, ha legközelebb találkozunk, nekem pedig fogalmam sincsen, hogy akkor majd mit mondok. Nem igazán tudom kiverni az emlékezetemből Harry aggódó tekintetét, az pedig csak hab volt a tortán, amit itthon kaptam, jogosan. Valószínű, hogy ma még Valery haragjával is szembe kell néznem, mert azt biztos, hogy ma még át fog jönni engem kifaggatni. Bár lehet, hogy ezt az egész gyógyszer témát nem mondom el neki, viszont ha meg utólag tudja meg.. nos, akkor az Isten mentsen meg engem. De lássuk be magamnak kerestem a bajt.

Próbálom ezeket a bajos emlékeket elvonatkoztatni a jótól, és csak arra gondolni. A rosszul létemet leszámítva a tegnapi nap csodás volt. Mindig is tudtam, vagyis inkább valahol nagyon mélyen éreztem, hogy Harry egy csodálatos ember. Jó volt látni tegnap az igazán felszabadult Harry-t. Az igazság az, hogy tegnap rájöttem arra, hogy Harry mellett nem kell megjátszanom magam, csak azért mert világsztár, és hogy megfeleljek neki. Na, nem mintha eddig ezen ügyködtem volna, de egyáltalában nem zavarta, ha lányhoz nem illő módon ordítottam a tömeggel mikor valaki gólt rúgott, vagy mikor magamról megfeledkezve kezdtem el káromkodni (persze azért tisztes keretek között) mikor egy játékos kihagyott egy helyzetet. Nem nézett rám furcsán inkább egy jót kacagott rajtam, utána pedig vissza ülve a padra magához húzott, én pedig nem igyekeztem elhúzódni tőle. A tegnapi nap során még megbizonyosodhattam arról is, hogy Harry tényleg pocsékol, vezet, de a helyezet az, hogy ettől, én titkon még jobban szeretem őt. A törődés, amit tegnap kaptam tőle felülmúlhatatlan, és egyben elindított bennem egy igazán furcsa érzést, amit nem tudok hova tenni. Valamiért úgy érzem, Ő képes lenne arra, hogy a gondomat viselje, az én hülye elméleteim ellenére is. Vagy hanem is a gondomat viselni, inkább valamiért úgy érzem, ő kitartana mellettem, de ezt nem vehetem biztosra. Viszont a tegnapi csókot sem fogom soha elfelejteni. Érzéki, gyengéd, és ami legfontosabb nem volt tolakodó. Nem akart azonnal bebocsájtást nyerni a nyelvével, inkább csak amolyan szelíd bemutatkozás volt. Még most is megborzongok, ahogy puha ajkaira gondolok. Eddig még nem volt részem ilyen érzéki csókban. Ezek az emlékek elűzik a rossz érzésemet, de csak egy kis időre, annyira, míg nagy nehezen újra visszaalszok.

Lottóznom kéne, az már biztos. Mindent megnyernék, mert, ahogy gondoltam, Valery itt áll előttem és a pótanyámnak gondolja magát.

-        Valery, befejeznéd?

-        Várj hadd gondolkozzak – tartja fel az egyik ujját – hmm, nem, nem fejezem be. Hogy lehetsz ilyen felelőtlen?

-        Val, elég, kérlek! Tegnap már megbűnhődtem a felelőtlenségemért, anyától és Jamie-tól is végig hallgattam ugyan ezt, és tudom, hogy igazatok van, de attól hogy felváltva kántáljátok ugyan azt, attól még ez nem fog nem megtörtént lenni. De már jól vagyok.

-        Bevetted már a mai gyógyszereidet, vagy megint nincs szükséged rájuk?

-        Igen bevettem, és örülnék, ha befejeznéd, a cinizmusodat.

-        Még szerencse! A cinizmusomat pedig megérdemled.  – sóhajt fel hitetlenül, én pedig felhúzott szemekkel nézek rá – Oké, abba hagytam.

-        A szent beszéd helyett inkább, abban segíts, mit mondjak majd Harry-nek.

-        Talán az igazat – motyogja maga előtt.

-        Te megőrültél?

-        Ugyan Lana, hazugságra akarod építeni ezt az egészet ami, kezd köztetek kialakulni?

-        Szerinted alakul valami köztünk?

-        Az isten szerelmére Lana, tegnap megcsókolt! Mégis mit gondolsz?

-        Azt, hogy utálom, ha igazad van.

-        Ezért vagyok én a legjobb barátod. Na, figyelj. Egyszerű, mondd azt, hogy nem ettél eleget, vagy csak egy egyszerű rosszul lét vagy, pont hogy valami rosszat ettél. Nem bonyolult.

-        Valóban nem bonyolult.

-        Lana, mi lesz, ha együtt lesztek? Mikor akarod neki elmondani?

-        Nem hiszem, hogy együtt leszünk. – sóhajtok egyet.

-        Nem hiszed? Lana, Harry oda meg vissza van érted, tegnap megcsókolt! Nekem nem úgy tűnik, hogy ő nem akar majd többet tőled, mint pár kellemes randi, időtöltés gyanánt. Ha jól emlékszem, van egy olyan pont a listádon, hogy „szerelembe esni”. Lana, a lábad előtt haver a szerelem, te pedig simán keresztül lépnék rajta? – Valery kezdi újra, nagyon felhúzni magát. Nekem pedig már fáj a fejem, attól hogy tele van meg nem válaszolt kérdésekkel, gondolatokkal, és Harry-vel. – Tudod mit, nem akarok veled összeveszni. – Val, maga elé emeli a kezét, majd feláll az ágyról. – Én most haza megyek, te pedig jó lenne, ha rendet tennél a fejedbe, és észrevennéd a nyilvánvalót. Most pedig kísérj le az ajtóhoz. – Valery, már az ajtón kívül van, én pedig lemondóan ballagok utána. Nem szólunk egymáshoz, míg felveszi a cipőjét és a vékony kabátját, hiszen ő már elmondott mindent, nekem pedig nincs mit mondanom, mert igaza van. Amint magára aggatott mindent, még megnézi magát, a fogas mellet elhelyezett tükörbe, és fújtatva szinte feltépi az ajtót, azonban a drámai távozását meg akadályozza valami, vagyis inkább valaki. Harry feltartott kézzel áll az ajtó előtt, feltételezem épp kopogni akart. Valery gúnyos mosollyal fordul felém.

-        Egy kibaszott isteni jel! Kell ennél több? – Valery Harry felé hadonászik, ő pedig értetlenül néz, a most magából ki kelt barátnőmre, aki most tényleg dühös, mert csak olyankor szokott káromkodni.

-        Valery! – kiabálok utána, és tárom szét a karomat magam mellett, azonban ő már megy kifele.

-        Szia, Harry. – köszön feltűnően nyugodt hangon, mikor elmegy mellette.

-        Szia Valery, minden rendben? – szól utána Harry.

-        Rendben lenne, ha a legjobb barátnőm nem lenne ekkora hülye. – mutat felém. – én elmentem, majd beszélünk. – és már a kapun kívül van, én pedig lemondóan rázom a fejem, végül eszembe jut, hogy egy bizony személy itt áll előttem. Felemelem a fejem, és Harry értetlen arcába bámulok, végül megjelenik az arcán a mosoly, amiért mindig is oda voltam.

Harry

-        Szép jó reggelt! – Valaki szó szerint kivágja a hálószobám ajtaját és ordítja el magát, én pedig az ijedségtől pördülök egyet a tengelyem körül és hangos puffanással a földre esek, és ha ez nem elég még a fejemet is bevágom az éjjeliszekrénybe. Ettől akaratom ellenére is éber leszek, és a fájó ponthoz emelem a kezem, közben felmérem, hogy melyik banda társam szeret annyira, hogy egy ilyen ébresztővel tisztelt meg.

-        A francba Louis, ha már elfelejtettem lecsempészni a kulcsodról, a lakásom kulcsát, legalább jó baráthoz híven ne csinálj ilyeneket. – hallom saját magam, és ma reggel a szokásosnál is morcosabb vagyok.

-        Ajaj, úgy látom valaki nem aludt jól. – Louis elém lép, és a kezét nyújtja, hogy segítsen fel állni.

-        Nem, valóban nem aludtam jól. Lanán kattogtam egészen addig, míg el nem aludtam.

-        Oké haver, öltözz fel, szedd rendbe magad, addig én oda lent főzök kávét, és megbeszélünk mindent. – Int nekem, és már az ajtón kívül van. Az ágyam előtt állva sóhajtok egy nagyon miközben, megmasszírozom a halántékom.

A reggeli alaptisztálkodások után, úgy döntök, az öltözködést nem viszem túlzásba. Mivel ma úgy sem kell sehova sem mennünk, megteszi egy egyszerű fehér póló és melegítőnadrág. Lefele menet hallom, hogy Louis renoválja a konyhát, amit ő kávéfőzésnek hív. Az említett helységbe érve, látom, hogy hatalmas nagy rendetlenség uralkodik a pulton.

-        Louis, hogy tudsz te ekkora felfordulást csinálni, miközben a kávéhoz, csak a kávés dobozt kell elő venned, és vizet kell öntened a kávéfőzőbe?

-        Még ehhez is nagy előkészületek kellenek Haz.

-        Azt látom! A nagyelőkészületedet meg nekem kell eltakarítanom.

-        A fenébe Harry, hagyd már abba a hisztizést. Inkább tedd le a segged az egyik székre, és maradj csöndbe. – inkább nem szólók semmit, és teszem, amit mondd. Tényleg szükségem van arra a kávéra, és arra, hogy kibeszéljem magamból azt, ami a kialvatlanságom oka.

-        Tessék. – lerak elém egy bögre kávét, és közvetlen előttem helyet foglal. – Mi a baj Harry? Miért vagy ilyen furcsa? Boldognak kéne lenned nem? Azt mondtad tegnap a bulin, hogy a randitok tegnap Lana-val remekül sikerült, és még az első csókotok is elcsattant. 

-        Igen tudom. És hidd el ez miatt én boldog is vagyok, csak nem tudom, hogy lesz e ennél több. Louis érzek valamit iránta. Emlékszel mit mondtál nekem, amikor Eleanor-ral eljött az első évfordulótok? Tudod, hogy milyen letört voltam, hogy mellettem nincs egy olyan lány, mint El. Akkor azt mondtam, hogy ha találkozok, egy lánnyal érezni fogom, hogy Ő az, akire szükségem van. Most pontosan ezt érzem.

-        Harry, de hiszen ez jó. Mégis mi bánt?

-        Az bánt, hogy nem tudok, hogy ő ugyan ezt érzi e. Akarom ezt a lányt, de nem rohanhatom le rögtön. Hiszen még csak tegnap csókoltuk meg egymást először.

-        Figyelj, ha nem kérdezel rá, nem fogod meg tudni a választ. Az, hogy tisztába szeretnél lenni a dolgokkal az nem lerohanás. És biztos vagyok benne, hogy egy éjszaka elteltével, választ tud majd adni neked.

-        Hol egy naptár? – nézek körbe.

-        Minek az neked?

-        Hogy feljegyezzem a napot, amikor egy értett 21 éveshez méltó tanácsot attól nekem. – röhögök.

-        Vicces vagy. – nevet velem együtt.

-        Kösz, Louis. –nézek rá hálásan.

-        Erre valók a barátok. Most pedig kapd össze magad, húzz magadra egy normális göncöt, vedd elő a kisfiús bájod, és húzzál el hozzá. Én pedig elhúzok az én barátnőmhöz. – áll fel a székről. – Majd hívj, hogy, hogy ment. – felém tartja a tenyerét én meg bele csapok. – Csá, hős szerelemes. - az ajtó felé veszi az irányt.

-        Kapd be Louis. – még az ajtóból röhögve int nekem, és becsukja az ajtót, és hallom, ahogy elhajt az autóval.

Egy óra múlva, leparkolok Lana-ék háza előtt, de nem szállok ki azonnal. Várom azt az érzést, ami arra késztet, hogy fogjam magam és menjek haza, de hál, istennek nem jön. Ezek szerint az eszem is és a szívem is biztos a dolgában, és még mielőtt valóban meggondolnám magam, gyorsan kiszállok az autóból, és miután megbizonyosodtam arról, hogy bezártam, tettetett magabiztossággal megyek be a kapun, és sétálok az ajtó elé.

Épp amikor kopognék az ajtó kivágódik, és a feldúlt Valery akarna rajta kiviharozni, azonban én az útját állom. Rám néz majd gunyoros mosollyal Lana felé fordul.

-        Egy kibaszott isteni jel. Kell ennél több? – Nem teljes mértékben értem, hogy miről van szó, de az biztos, hogy a kibaszott isteni jel, én lennék, mivel elég feltűnően mutogat felém a feldúlt lány.

-        Valery! – Lana hitetlenkedve tárja szét a karját és kiabál a barátnőjére.

-        Szia, Harry! – köszön nekem nyugodtabban, mint ahogy Lana-val beszél, és már ki is megy mellettem.

-        Szia, Valery! Minden rendben? – buta kérdés, de elhangzott.

-        Rendben lenne, ha a legjobb barátnőm nem lenne ilyen hülye. – oké, most már kezd érdekelni, hogy a két lánynak mi baja van. – én elmentem, majd beszélünk. – Valery fújtatva indul el, és pár pillanat múlva, már a kaput húzza be maga után. Lana-ra nézek, aki lemondóan csóválja a fejét, majd eszébe jut, hogy itt vagyok és rám néz, én pedig biztatótan rá mosolygok, végül én is kapok tőle egy szelíd mosolyt.

-        Szia, Lana.

-        Szia, Harry, ne haragudj az előbbiért. – zavartság jelenik meg az arcán. 

-        Semmi gond, de mi lelte Valery-t?

-        Nem lényeg, majd ha lenyugszik, akkor már nem lesz semmi baja. Viszont te nem hívtál, hogy jössz. Történt valami?

-        Szeretnék veled beszélni. – mosolygok zavartan.

-        Ez komolynak hangzik, úgy hogy inkább gyere be. – Arrébb lép az ajtóból, én pedig beljebb megyek, és becsukja mögöttem az ajtót. Mind a ketten zavarban vagyunk. Én azért mert nem tudom, hogyan kezdjek majd bele, ő pedig mert, ahogy látom nem tudja mit kezdjen a helyzettel, és talán meg is ijedt egy kicsit.

-        Kérsz valamit inni, vagy enni? – úgy érzem, jelen pillanatban Lana egyre távolabb akar lenni tőlem a zavar miatt. És már indul is a konyhába.

-        Lana! – mielőtt még elmenne, a keze után kapok, és minden bátorságomat összeszedve, visszahúzom magamhoz annyira, hogy csak milliméterek választják el az arcunkat. Másodpercekig csak nézzük egymást. Végül Lana egy kicsit elhúzódik.

-        Harry miről akarsz beszélni?

-        Rólunk. – jelentem ki határozottan. – Figyelj Lan, sajnálom, de nem vagyok valami jó a bonyolult dolgokban, és a nagy szavakban, de egy valamit mondani tudok. Veled akarok lenni!

-        Harry én.. – Lana tanácstalanul néz rám, én pedig kezdek egy kicsit kétségbe esni.

-        Szeretném tudni, hogy te is így érzel e mint én.

-        Miért pont én? Miért akarsz velem lenni?

-        Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi köt minket egy emberhez, csak az érezzük, hogy jobb vele, mint nélküle. Nekem jobb veled, mint nélküled. Szeretem azt, ami melletted vagyok. Nem történt eddig semmi különös, de mégis. Az elmúlt két randi, és a beszélgetéseink biztosítottak arról, hogy te más vagy. Te engem akarsz megismerni, és nem Harryt az One Direction-ból. Ezért akarok veled lenni. Mert mióta ismerlek, újra érzem, milyen az, ha egy fiúnak hiányzik a kiválasztott lány, és lehet, hogy bután hangzik, de ez tetszik. És tetszik az is, aki te vagy! Mert bele fáradtam már, hogy minden este egyedül alszok el. És mióta a legelső randinkról haza mentem azóta minden reggel úgy kelek, hogy téged kereslek magam mellett. És ezt csak azzal tudom meg magyarázni, hogy érzek irántad valamit, valami mélyet.  – ennyit tudok mondani. Azt nem akarom neki mondani, hogy szeretem, bár érzem, hogy nem állok tőle messze, de nem akarom ennél jobban is elijeszteni. Lana csak néz rám, én pedig nem tudok olvasni az arcáról. – Mondj valamit. – kérlelem.

-        Mi van, ha nem fog működni a média, és a rajongók miatt?

-        Meg foglak védeni tőlük! Ígérem. – mondom miközben közelebb lépek, és megfogom a kezét. – Nem fogom hagyni, hogy tönkre, tegyék. Mit mondasz?

-        Azt, hogy én az első találkozásunk óta, ugyan ezekkel az érzésekkel küzdök. És minden egyes randi, és sms után ezek az érzések csak erősebbek lette. – szégyenlősen mosolyog rám, majd lehajtja a fejét. Nekem pedig nevetséges vigyor jelenik meg az arcomon. Az álla alá nyúlok, majd felemelem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.

-        Nos, akkor, Lana Anderson lennél a barátnőm? – Lana mosolya körbe futja az arcát.

-        Igen! – szerintetek jól halottam? – De meg kell ígérned, hogy vigyázol rám. – mutat rám.

-        Az életem árán is. – jelentem ki határozottan. Két kezem közé fogom az arcát, és lassan közelítek a számmal, de mielőtt megcsókolnám, a szememmel engedélyt kérek tőle. Lana egy aprót bólint, én pedig gyengéden megcsókolom. Az ajkaik először csak becézgetik egymást, közben Lana keze megtalálja a csípőm, és apró hüvelykujja pont bele illik a csípőmön található V vonalba. Bátortalanul nyitom szét a számat ezzel engedélyt kérve, amit meg is kapok, és nyelvünk lassú táncba kezd. Ebben az érzéki táncban minden benne van, aminek lennie kell. Végül kicsit szaporábban véve a levegőt húzódunk el egymástól, de mielőtt teljesen elválnának ajkaink, még egy utolsó apró puszit nyomok gyönyörű ajkaira.

-        Eljönnél velem ma valahova? – egy apró tincset a füle mögé tűrök, majd a csípője köré fonom a kezem és úgy húzom közelebb magamhoz, ő pedig a nyakam köré fonja a kezeit.

-        Hova szeretnél menni?

-        Mondjuk a srácokhoz. – Lana kétségbe esve néz rám. – Kicsim, ne nézz így rám. Napok óta rágják a fülemet, és végre el akarom nekik mondani, vagyis inkább végre be akarlak nekik mutatni, mint a barátnőm.

-        De már találkoztam velük Haz.

-        De akkor még nem voltál az enyém.

-        Igaz.

-        Most pedig, el akarok dicsekedni, hogy a világ leggyönyörűbb lánya, az ÉN barátnőm. – mosolygok rá, és újra megcsókolom. Nem állunk meg, nyelvünk újra találkozik egymással, majd Lana a hajamba vezeti kezeit, és elkezd játszadozni az apró fürtökkel.

-        Szívesen elmegyek veled a többiekhez. – egyezik bele végül, ahogy elválnak ajkaink.

-        Ezt örömmel hallom. – simogatom meg az arcát. – Kicsim nekem most el kell mennem, mert beszélnem kell a fiúkkal, de mit szólnál, ha este érted jönnék, és akkor elmegyünk a srácokhoz?

-        Jól hangzik. – mosolyog rám. Meg fogom én valaha unni ezt a szemet kápráztató mosolyt? Nem, minden bizonnyal nem.

-        Akkor mondjuk, 7-re itt vagyok érted.

-        Várni foglak.  – megcsókolom, kezeink megtalálják egymást, és összefűzzük őket. Elválnak ajkaink, Lana pedig a kezemet fogva kísér ki a kapuig. Még a kapunk belül magamhoz vonom, és a szám újra a száján. Egyszerűen nem tudok vele betelni. A boldogságom nem engedi, és hál, istennek ő sem ellenkezik. Többször bele mosolyog a csókunkba, főleg akkor mikor ő már húzódna el, én pedig követem, és ahogy azt gyakran csinálják a táncosok, kicsit megdöntöm őt, ő pedig aprót kuncog, én pedig megpuszilom a szája szélét, majd az egyik, utána a másik arcát, az orrát végül, újra vissza találok a szájához.

-        Haz. – kuncog, mikor apró puszikat hagyok a nyakán. A tudattól, hogy most már a barátnőm, kicsit bátrabban teszek felé, ilyen gesztusokat. És az még jobban ösztönőz, hogy nem húzódik el.

-        Megyek, mert ha most nem indulok, el itt ragadok. – elhúzódok tőle, nem akarom, azt higgye most, hogy igent mondott, majd folyamatosan így fogok nyomulni.

-        Nem bánnám, ha itt ragadnál, de rendben menj. – kislányosan lebiggyeszti az ajkát. Én pedig két ujjammal felfelé kukorítóm ajkait.

-        Mondd még egyszer, és nem megyek sehova. – kezeimet levezetem a két karján, majd összefűzöm ujjainkat.

-        Este találkozunk Harry, most pedig nyomás a srácokhoz.  – fintorogva nézek rá, majd közelebb húzom magamhoz kezénél fogva, úgy hogy ujjaink még mindig keresztezik egymást, majd a derekamhoz vezetem a kezeit, én pedig két kezem közé fogom az arcát.

-        Este jövök. – mondom, mielőtt apró csókot nyomnék a szájára. 

Miután ajkaink szét vállnak, Lana kikísér a kapu elé, én pedig egy gyors csók után beszállok az autóba. Beindítom az autót, és elindulok, de még a visszapillantóból látom, hogy Lana még mindig ott áll, és gondolom, csak azután megy be, amikor már az autó kikerült a látás szögéből.

A gyomrom tele van az életre kelt apró pillangókkal, és üvölteni tudnék a boldogságtól, azonban eszembe jut a tegnapi rosszul léte. Már többször megfordult a fejembe, hogy rá kérdezek, de nem akartam elrontani ezzel a pillanatot, de este mikor újra jövök, érte rá kérdezek. Nem hagy nyugodni az érzés, hogy tudnom kell. A miértjét nem tudom, csak azt, hogy ki kell derítenem. De e pillanatban próbálok visszakanyarodni, az elmúlt percekre, és arra hogy Lana mostantól a barátnőm. Jelen pillanatban én vagyok a világ legboldogabb embere.