My Bucket List

16. rész Our love is made in the UK

Sziasztok drága olvasóim. Először is millió bocsánat, amiért idáig kellett várnotok, de a gépem képernyője meghalt, és csak ma lett kész. Nem túl jó telefonon, jegyzetbe írni, szerintem ha van köztetek olyan aki ír, az tudja, hogy sokkal jobb egy rendes szövegszerkesztőben írni. De most itt vagyok, és meghoztam a részt. Hétvégén felkerül a 17. rész is, és jövő héten megy minden úgy, ahogy eddig. Remélem tetszeni fog nektek, és ha igen, akkor jelzitek is nekem.
Köszönöm a megértéseteket.
Puszi Tami <3 :)

" A szerelem egy csók, 400 láb magasan" 

Harry

A kanapén ülve, és Lana-t szorosan magamhoz ölelve, cikázik a tekintetem közte és a fiúk között. Kétség sem férhet ahhoz, hogy nekem vannak a legjobb barátaim és a legszebb, legjobb barátnőm a világon. A srácok megértették, hogy a délután további részében ne firtassák a nem rég meg tudott dolgot. Ismerem már annyira a barátnőmet, hogy tudjam, pont ezt várja el a srácoktól, ami jelen pillanatban zajlik.  Mindenki egymás szavába vágva beszélget, Louis és Niall folyton cukkolja Lana-t valamivel, és érzem Lana-n, hogy semmi sem esik neki, jobban mit az, hogy nem látja a sajnálkozást a srácok szemében. Elégedett vagyok, hogy ilyen remek emberek vesznek körül, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem árnyékolja be az örömömet, a tudat, hogy a bandatársaim, most miért is tesznek, úgy mintha minden rendben lenne.

-        El is felejtettem nektek mesélni, a tegnapi érdekes látogatómat. – szólal meg Niall, és először eszembe se jut, kiről is lesz szó, viszont Lana beharapja a száját, úgy próbálja visszatartani a nevetést.

-        Már magában az érdekes, hogy rajtunk kívül más is meglátogat téged Nialler. – Louis beszólása érzékeny pontot érint, és Niall tetetett megsértődése közben, mint egy duzzogó gyerek karba teszi a kezét, míg a mellettem ülő szépség jóízűen felnevet.

-        Látod még Lana is kinevet! Át állítod őt a sötét oldalra.

-        Sötét oldal? Nem Niall, Lana nem áll sehova csak érti a poént.

-        Na, mesélj, ki látogatott meg? – kérdezi Liam, miközben próbálja abba hagyni a röhögést.

-        Azt nem tudom. – mindannyian egyértelmű arckifejezést küldünk Niall felé, hogy nem tudjuk, mégis mit akar ebből kihozni.  – Már, mint nem ismerem a lányt. Sötét hosszú haja van, és igencsak heves természete. Még csak milliméterekre nyitottam ki az ajtót, amikor ő magából kikelve kezdett el magyarázni, és mondanivalójából ítélve azt hitte, hogy én Te vagyok. – mutat rám. Ekkor egymásra nézünk Lana-val, és kitör mind kettőnkből a kegyetlen nevetés.

-        Látod, én meg mondtad, hogy ez lesz. – Lana az arcát eltakarva nevet.

-        Ezeknek mi bajuk van? – Hallom Zayn hangját, már amennyire lehet a saját röhögésemen túl.

-        Öhhm.. A helyzet az Niall, hogy az a heves természetű idióta lány történetesen az én legjobb barátnőm. – Lana nem tudja leplezni mosolyát így, inkább arcát eltakarva, a mellkasomnak dőlve nevet tovább.

-        Oké, ezt értem, de mégis miért hitte azt, hogy aki ajtót fog nyitni az Harry? – teszi fel a kérdést Niall.

-        Azért, mert amikor Lana-t elvittem hozzád, hogy megismerjétek, az után ő azt hitte, hogy én lakom ott.

-        Még mindig nem értem.

-        Mikor Lana elmondta nekem, azt, amit most nem rég nektek is, és visszarepültem hozzátok, feltehetően ő volt itt Lana-val. Valery, mert, hogy így hívják a sötét hajú lányt, megkérdezte a címet, hogy hol lakom, és mivel Lana azt hitte, hogy az én lakásomon voltunk, ezért adta meg a te címedet, és tegnap este mikor Lana elmesélte ezt nekem, tudtam, hogy ez lesz. Így már érted?

-        Nagyjából. De miért jött el a lakásomra, amiről azt hitte, hogy te laksz ott?

-        Jesszus Nialler, te komolyan ilyen buta vagy? – Liam röhögve kérdezi.

-        Most miért? – széttárt karokkal néz Liam-re.

-        Valery feltehetően ki akarta osztani Harry-t, ezért intézte neked azokat a szavakat, amiket valójában Harry-nek szánt.

-        Ó! Most már értem. – Niall büszkén kihúzza magát, miközben Lana már szinte sír a nevetéstől.

-        Éljen. – szólal meg Louis.

-        Az Ő nevében is, ne haragudj. – Lana elhúzott szájjal kér bocsánatot Niall-től.

-        Semmi gond. – legyint egyet kezével. – Több nem igazán történt, mert amikor meglátott belé akadt a szó, majd utána szó nélkül sarkon fordult, és elrohant.

-        Az igazság az, hogy erről én már tudok. – Lana olyan aranyosan próbál Niall-re mosolyogni, ahogy csak tud.

-        Akkor miért nem segítettél ki? Miért hagytad, hogy itt értetlenkedjek?

-        Jól áll neked, az értetlenség. Tudod, szőke haj, kék szem. - Niall összehúzott szemmel néz Lana-ra, de látom, nem azért mert haragszik.

-        Ő az én emberem. – Mivel Louis, bár a földön, de elég közel ül Lana-hoz, oda tartja a kezét, és Lana egy hatalmasat csap bele.

-        Ezért még kapsz kislány. – szégyenlős mosollyal bújik közelebb hozzám Lana, Niall kijelentésére.

A délután hátra levő része, ugyan így folytatódik. Mindenki piszkál mindenkit, Niall kifosztja a hűtőmet, a szekrényem összes popcorn tartalmát, aminek a fele a földön végzi, a Louis kezdeményezte kaja csata végett.

Az ajtót becsukva a srácok után, Lana felé fordulok, akinek a hajába még mindig van párszem kukorica.

-        Meg könnyebbültél? – egyenként szedem ki a hajából a pattogatott finomságot, és rendezgetem a tincseit.

-        Igen. – Lana hirtelen szorosan hozzám bújik, én pedig kőré fonom karjaim. Meghallom halk szipogását, és óvatosan eltolom magamtól, és látom, hogy apró könnycseppek gördülnek le gyönyörű arcán.

-        Hé, miért sírsz? – kezeim közé fogom arcát, és hüvelykujjaimmal elmorzsolom könnyeit.

-        Mert öt csodálatos ember lépett az életbe. És, az csak hab a tortán, hogy ebből az öt emberből a legcsodálatosabb tag a párom. – Lana könnyei most már megállás nélkül potyognak, nekem pedig mérhetetlenül jól esik, amiket mondd. Hirtelen felindulásból a kezem között tartott arcát magamhoz húzom, és megcsókolom. Nem habozik visszacsókolni. Lassan elhúzódok tőle, és lecsókolom az egyik, majd a másik arcáról a kövér könnyeket.

-        Szeretlek. – suttogom halkan, homlokomat az övének döntve.

-        Én is szeretlek. Nagyon. – Lana apró csókot lehel a számra.

-        Na, kicsim ne sírj. Nem szeretem látni azokat a gonosz könnyeket az arcodon. – Lana-nak apró mosoly kúszik arcára, én pedig megkönnyebbülök.

-        Nem gondoltam volna, hogy a kezdeti meglepődés után, így folytatódik majd a délután. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy a végén így fog kinézni a lakásod. – Lana a kanapé felé mutat, ahol hatalmas rendetlenség uralkodik. Megpuszilom az orra hegyét.

-        Mikre gondoltál?

-        Kiabálásra, elrohanásra, haragra. – sorolja, miközben a nappaliba megy, és elkezdi összeszedni az üres kólás és egyéb üdítős dobozokat.

-        Ők nem ilyeneket. – oda sétálok én is, és kiveszem a részem a pakolásba. – Remélem, nem azt tervezed, hogy te itt most összetakarítasz. 

-        Pontosan ezt tervezem, mert szeretnék egy tényleg nappalinak nevezhető helységben egy kellemes estét eltölteni a göndör hajú barátommal. – mondja Lana, és átkarolja hátulról a derekamat, amikor az asztal fölé hajolok, hogy kezembe vegyem az egyik üveget. Megfordulok a két karja között, és dereka köré fonom a kezem, ő pedig szemöldök húzogatva néz rám.

-        Szerencsés az a göndör hajú srác.

-        Igen, valóban az. – apró csókot kapok a számra.

-        Szóval, maradsz? – egy apró tincset a füle mögé tűrők.

-        Igen. – közel hajolva a fülemhez halkan suttog, engem pedig kiráz a hideg, és egy érzéki csókot, hagy a fülem alatti érzékeny ponton.

-        Hát, akkor gyorsan rakjunk itt rendet. – kacsintok rá, és mikor elfordul egy aprót rá csapok formás kis fenekére, ő pedig megugrik, majd elneveti magát.

Lana az est folyamán szól az anyukájának, hogy ne várja haza, mert nálam marad. Volt szerencsém hallani Lana édesanyjának örömmel teli hangját, és Jamei vicces fenyegetését, hogy nagyon ügyeljek, arra mit csinálok. Lana ekkor szégyenlősen takarja el az arcát, és inkább egy gyors elköszönés után leteszi a telefont. Lana-nak köszönhetően újra egy átlagos embernek éreztem magam, aki egy kellemes semmit tevős estét tölt el a barátnőjével. Egy átlagos srácnak, aki megvacsorázik a szeretett lánnyal, elmegy fürdeni, majd megvárja, míg a barátnője is végez és előbukkan az egyik pólómban, ami rá, nem tudom hány számmal nagyobb, és a kanapéra kuporodva, együtt néznek meg egy romantikus vígjátékot, aminek az elejét végig nevetik, majd a végén a szerelembe esett pár példáját követve mi is megkoronázzuk az estét egy apró csókcsatával.

A hab a tortán már csak az, mikor lihegve válunk el egymástól, de Lana annyira a csók hevének bűvkörébe kerül, hogy hirtelen a lábát átvetve rajtam az ölembe ül, és szája újra az én számon. Az igazság az, hogy imádok vele csókolózni. Volt már egy pár lány az életemben, de az ő csókja mindenkién túl tesz. Egyszer vesz el, és annál többet ad. Míg én próbálom kordában tartani magam, addig Lana valami eszméletlen módon használja nyelvét, én pedig kezdek felrobbanni, de tudom, vissza kell fognom magam, mert „annak” még nem jött el az ideje. Mind ettől függetlenül, ügyetlenül meg keresem a távirányítót, és meg nem szakítva a csókot kikapcsolom a zajforrásunkat, és minden erőfeszítés nélkül állok fel Lana-val együtt, aki nem habozik azonnal körém fonni lábait. Így viszem fel őt az emeletre.

Az ágyra lefektetve őt, próbálom lelassítani a tempót, és Lana ezt érzi rajtam, mert a kezdeti hevesség eltűnik, és az érzéki, lassú csókolózás váltja fel. Azonban amikor keze elkezd kalandozni lefelé, és beakasztja ujját az alsónadrágomba, megállítom a kezét.

-        Mi a baj? – kérdőn néz rám, miközben kezét visszahúzza, és a hajamba vezeti.

-        Kicsim ennek még nincs itt az ideje. Nem ma. – apró csókot adok homlokára.

-        Igazad van.

Látom a szemében az őszinte egyetértést, így a valós testi kapcsolat helyett csak tovább faljuk egymás ajkait, és fedezzük fel a másik érzékeny pontjait. Halkan megjegyzem, hogy Lana mérhetetlenül érzékeny a nyakára, így ezt az apró, de a későbbiekben igencsak lényeges információt, a bennem mélyen lakozó „másik” Harry elraktározza magában. A határok feszegetését követően Lana-ra hirtelen rátör a fáradtság, így azonnal előjön belőlem a védelmező ösztönöm, és elmászok az ágyam azon felére ahol általában aludni szoktam, felemelem a takarót, és apró mosolyt küldve Lana felé jelzem, másszon be mellém. Lana teljesíti kérésemet, és szorosan hozzám bújva hajtja fejét a mellkasomra, míg a lábaink, mint az indák összegabalyodnak.

-        Ez a kedvence helyem. – szólal meg halkan.

-        Hmm?

-        Ez kedvenc helyem, itt a mellkasodon. – állával rá támaszkodik a mellkasomra, és így néz rám. – Megnyugtató, a ritmusos fel-le mozgása.

-        Szeretlek. – mást nem tudok kinyögni.

-        Én is téged. – feljebb kúszik, hogy egy apró csókot adjon, a számra majd újra visszahelyezi fejét, az általa szeretett helyre. – Jó éjt édes.

-        Jó éjt kicsim.

Szorosabban ölelem magamhoz. Egy kis idő elteltével érzem Lana egyenletes légzését és édes szuszogását, és mivel ő nem látja, a boldogságnak, aminek, most jelen kéne lennie, nyoma sincsen. A gondolatok kavarognak a fejemben, az érzelmek tomboló viharként akarják átszakítani mellkasom, és a kérdésre, ami az agyamba kúszik, a gyomrom görcsbe rándul, tudom, nem szabadna, de egyre csak ott hangzik a fejembe: Mi lesz akkor, ha többé nem hallom ezt az édes szuszogást, és nem ölelhetem magamhoz ezt az apró, számomra oly értékes lányt? A válasz: Összetörök. 

Másnap reggel próbálom a tegnap esti gondolatokat kiverni a fejemből és nem mutatni Lana előtt, de a próbálkozásom sikertelen, mert Lana a reggeli alatt többször megkérdezi, mi van velem. Minden alkalommal próbálom megnyugtatni a szánalmas 'semmi' válasszal melynek az lesz a vége, hogy Lana kétségbe esik.

- Elmondod végre mi a baj? - kicsit hangosabban rakja le a kezéből a villát. - Harry én csináltam tegnap valamit, rosszat?
- Mi? De, hogy is. Mi rosszat csináltál volna?
- Én is ezt próbálom kideríteni. Édes kérlek, mondd el mi a baj. Semmi titok. Emlékszel? - lemondóan felsóhajtok, mert nem tudom, hogyan mondhatnám el neki a tegnapi érzelmi viharomat.
- Voltak dolgok, amik eszembe jutottak tegnap éjszaka és a következmények latolgatása, majd a végeredmény nem túl jó hatással volt rám. De már jól vagyok. Nem kell aggódnod kicsim.
- Édes, nem pont úgy tűnsz, mint aki jól van. Mondd el mik jutottak eszedbe. - Lana az asztalon lévő kezemre helyezi kezét.
- A betegségeddel kapcsolatos dolgok, de többet nem vagyok hajlandó mondani.
- Harry..
- Lana kérlek, elég. Nem akarok róla beszélni. - Tényleg nem akarom a bennem tomboló félelmet megosztani vele. Kérlően nézek, rá ő pedig felemeli két kezét.
- Ha Lana-nak hívsz, akkor tényleg nem akarsz róla beszélni. - Hálásan mosolygok rá, felállok az asztaltól és a háta mögé sétálva lassan, a derekát végig simogatva kezem összekulcsolom a hasán  és arcom a nyakába fúrom.     - Arra gondoltam, hogy estefelé elmehetnénk valamerre, mivel nem sokára haza kell menned és nekem is van egy kis elintézni valóm a srácokkal. - apró csókokat hagyok nyakán míg Lana arrébb dönti fejét, jelezve hogy jól esik neki. - Na, mit szólsz? - feljebb haladok a füléhez.
- Tetszik ez a módszer, ahogy próbálod elterelni a figyelmem. - egyik kezét felvezeti arcomra.
- Próbálkozom. - továbbra is a fülénél időzök és halkan suttogók. - Mondj igent!
- Igen. - Halkan szinte sóhajtva válaszol, nekem pedig kifejezetten tetszik az, amit kiváltok Lana-ból. - És tudod is, hogy hová akarsz menni?
- Persze, hogy tudom.
- Elmondod nekem is?
- Nem. - mosolyogva adok puszit az arcára, és a tányéromért nyúlok.
- Harry! Most miért nem mondod el? - magamban jót mulatok azon, hogy Lana így tudni akarja.
- Mert meglepetés lesz. - leszedem a többi dolgot az asztalról.
- Hát szeretem a meglepetéseket így nem faggatózok tovább. - könyökét az asztalra rakja, majd rátámasztja az állát és úgy mosolyog rám.
- Köszönöm. - biccentek a fejemmel.
Úgy másfél óra múlva és néhány csókcsata után figyelem, ahogy Lana elsétál, a bejárati ajtóig majd visszafordul és egy aprót integetés után bemegy a házba. Én pedig levakarhatatlan mosollyal az arcomon indulok el az autóval. Egyenesen Niall-hez hajtok, mert ott találkozók a srácokkal. Mostanság sok időt töltünk Niall-nél, leggyakrabban nála gyűlünk össze. Louis-nál állandóan kupi van, Liam a múltkori baleset után egyelőre nem akar nagyobb társaság látni az otthonában az én lakásom valahogy sosem jön szóba Zayn-nek pedig màr idegesítően rajzos a háza. Így marad Niall kellemes környezetű otthona. Míg megszokottan minden piros lámpánál meg kell állnom, van időm összeszedni a gondolataimat. Beszélnem kell a többiekkel a tegnapi dologról. 

Csiga lassúsággal bár, de végül leparkolók Niall otthona előtt. Kiszállok, bezárom az autót, és amilyen gyorsan csak lehet, elmegyek a kapucsengőig és beütöm a kódot. Most nincs kedvem fotózkodni, úgyis csak egy borzalmas műmosolyra futná, és ennél többet érdemelnek a rajongók.
A lifttel felmegyek a megfelelő emeletre és elmegyek Niall ajtajáig. Louis-al  ellentétben én meg tanultam kopogni, de felesleges, mert egy hangos ordítás hallok oda bentről mi szerint bemehetek. Szőke hajú barátom, igen bátor, ha így be lehet hozzá jönni. Őszintén mondom nektek, nem fogok meglepődni, ha egyszer élénk áll azzal, hogy nem kívánt személy vagy személyek látogatták meg mondjuk az éjszaka közepén. Az ajtón belépve látom én érkeztem utoljára. 

- Szevasztok. - a cipőmet azonnal leveszem, mert Niall-nek ez egy rögeszméje.
- Na, mi az Hazz, megint van valami? - kérdezi Liam mialatt lepacsizok mindenkivel.
- Nem, csak szeretném normálisan megbeszélni veletek a tegnapi dolgot. - levágom magam a kanapéra.
- Először, te mesélj. Hogy vagy? - Liam felteszi azt a kérdést, amire egyelőre csak én is zavarosan tudom a választ.
- Őszintén? Pocsékul. Lana előtt próbálom mutatni, hogy nincsen semmi baj, de mikor nem vagyok, vele nem tudok ezzel a dologgal mit kezdeni. Egyszer én magam is elhiszem, majd idővel meggondolja magát és hagyja, hogy segítsek anyagilag, utána eszembe jut, hogy esélye sincs ennek a lehetőségnek, hisz a saját családjával szembe sem enged.
-Lehet, hogy Lana és te a végén annyira egymásba szerettek, hogy ez miatt Lana túllép ezen a rögeszmén. - ha Louis tudná hányszor gondoltam már erre a lehetőségre.
- Félek, ha ez megtörténne, akkor már túl késő lesz. Akárhányszor eszembe jut, hogy egyszer Ő már nem lesz, a gyomrom görcsbe rándul. - újra rám tör a tegnap esti érzés.
- Hé, ilyenre ne is gondolj. - Szól rám élesen Niall. - Minden rendben lesz, higgy nekem.
- Ezt miből gondolod? - Niall felé fordulok.
- Érzem. És rátok kell nézni. Màr most annyira szeretitek egymást, hogy Lana a végén meg fogja gondolni magát.
- Túl sok nyálas filmet nézel Nialler. - furcsa, hogy Zayn így beszél, pedig ő az, aki mindent elkövet, hogy Perrie jól érezze magát a kapcsolatukba.
- Szerintem meg igenis igaza van Niall-nek. - Liam-re e téren mindig lehet számítani. Ő nagyon hisz a szerelembe. - Figyelj Harry, nem szabad hagynod, hogy ezek a gondolatok megmérgezzék a kapcsolatokat. Igen számolni kell a következményekkel, de ha hagyod, hogy ezek befolyásoljanak, téged hidd el ennek is meg lesz a következménye és annak nem fogsz örülni. Inkább segíts neki abba a listában, próbáld meg minél több dologból kivenni a részed és hidd, el ezzel több mindent el fogsz érni, mint hogy itt ülsz és emészted magad. - a többiek feje minden pénzt megér. Rendesen tárva maradt a szájuk. Engem viszont nem lep meg Liam monológja, és Niall észjárása sem. Sőt mi több igazuk van.
- Igazatok van. Szeretném, ha jobban megnéznétek a listáját, mert tegnap nem volt rá lehetőségetek. - a zsebemben nyúlok, kiveszem a telefont, megkeresem a képet, és a kisasztalra rakom. Így a többiek oda tömörülnek, és csak reménykedni tudok, hogy észreveszik, amit észre kell venniük.
- Megtanulni egy dalt gitáron? - néz rám mosolyogva Niall. Aprót bólintok. - Azt hiszem ez az én feladatom lesz.
- Disney maratón? Azt hiszem, van egy pár dvd-ém. - Mosolyognom kell Liam gondolkodó arcán.
- Nem lesz könnyű megfogni egy galambot, de Tommo mindent elkövet a cél érdekében. - Louis miatt egyenesen ki tőr belőlem a röhögés.
- Alkotni valamit? Ha itt valami rajzzal kapcsolatos dologra gondolt, akkor tudok neki segíteni. - mosolyog rám Zayn.
- Köszönöm srácok. - mondom ki a legőszintébb szót, amit most mondani tudok
- Ugyan Harry. A legjobb barátunk vagy és komoly dologról van szó. Alap dolog, hogy segítünk neked. - Niall ölelésre nyitja kezét miközben feláll, az asztaltól én pedig nem késlekedek, azonnal felállok és magamhoz szorítom. A többiek sem ülnek, tovább oda jönnek és egy szoros csapat ölelés lesz a vége, amit általában a színpadon szoktunk csinálni.
- Na, szerintem ideje lenne a tettek mezejére lépned. - noszogat Liam.
- Jól van, megyek már. - elindulok az ajtóhoz, felveszem a cipőmet, a kabátomat, de mielőtt kimennék, az ajtón még egyszer visszafordulok. - Tényleg köszönöm fiúk.
- Itt vagy még? - kísértetiesen egyszerre fordulnak felém és szólalnak meg. Feltartott kezekkel és nevetve lépek ki a folyosóra és csukom be a bejárati ajtót.

Lana

- Hozzád ért? - a fél délutánom azzal telik, hogy Jamie különböző formákban próbálja kiszedni belőlem, hogy lefeküdtem e Harry-vel.
- Ó igen, még az ágy is összetört alattunk. - szemtelenül nézek a bátyámra, akinek a keze megáll, a levegőbe miközben az egyik tányért akarja elrakni a szekrénybe.
- Ha ez igaz megölöm. - a szememet forgatóm.
- De, hogy is igaz. Ha, tényleg tudni akarod mit csináltunk, közlöm, hogy egy normális estét töltöttünk el. Vacsi, fürdés, filmnézés, és alvás. Ja, igen, az ágyban hozzám ért, át ölelte a derekam. - Gúnyosan beszélek hozzá, amiből érzi, kezd egy kicsit túlzásba esni.
- Jól van, nem kell így beszélned, tudod, hogy csak féltelek.
- Tudom és köszönöm, de tanultam a hibámból. - felállok az asztaltól és oda sétálva hozzá megölelem. Jamie szorosan visszaölel és ad egy apró puszit a homlokomra. A meghitt pillanatot a csengő hangja szakítja meg.
- Csengettek. - nézek fel a testvéremre.
- Van két szép lábad nem? - fintorogva engedem, el elindulok az ajtóhoz, de visszafordulók és kinyújtom, rá a nyelvem ő pedig szintén ugyan ezt csinálja. Az ajtóhoz lépek kinyitom és rögtön a fülemig szalad a mosolyom.
- Harry! - kicsit kijjebb lépve azonnal a nyakába vetem magam és megcsókolom. - Miért nem szóltál, hogy jössz? - elhúzódok tőle, és felnézek zöld szemeibe.
- Hiányoztál, és gondoltam megleplek.
- Sikerült. - mosolygok rá. - Na, gyere be. - Arrébb lépek és Harry beljebb jön. Becsukom, az ajtót miközben Harry leveszi a cipőjét. Mosolyognom kell, ahogy gondosan egymás mellé rakja a cipőit. - Harry. - nevetek.
- Belém rögzült Niall " le a cipőt azonnal" hülyésége. - mosolyogva rázom meg a fejem és felé nyújtom a kezem. Így megyünk a konyhába tartózkodó Jamei-hez. A konyhába lépve, ahogy Jamie meglátja, Harry-t furcsa mosolyra húzza a száját.
- Harry! Szia. - különös.
- Szia Jamie. Mizu? - Harry leül az asztalhoz.
- Semmi. És veled? Sikerült megjavítani az ágyadat? - tudtam, hogy nem véletlenül csinálja. Fájdalmasan fogom meg a fejem.
- Mi? - Harry először a bátyámra, majd rám néz.
- Ezért még kapni fogsz. - mérgesen nézek és mutatok a bátyámra.
- Megijedtem.
- Elmondjátok, miről van szó? - Harry értetlenül néz ránk.
- Tényleg bátyus miről is van szó? - nézek rá.
- Mondd el te!
- Hát jó. - oda fordulok az eddig értetlenül ülő Harry-hez. - Szóval, mióta haza jöttem Jamie azt próbálta kiszedni belőlem, hogy lefeküdtünk e, én meguntam, és azt mondtam, hogy még az ágy is összetört alattunk. - nevetek kínosan.
- Oké. - Harry elhúzza a szót, és próbálja visszatartani a nevetését.

- Most örülsz? - fordulok a bátyám felé.
- Nem gondoltam volna, hogy elmondod neki. - Jamie jó ízűen nevet.
- Én meg úgy gondolom, ideje lenne vissza menned, dolgozni. - Jamei elrakja az utolsó száraz tányért is. - Jól van, megyek. Szia, Harry. - Jamie pacsira nyújtja a kezét, Harry pedig egy hatalmasat csap bele. Jamie a hátam mögé sétál és átkarolja a vállam. - Szia, húgi. - apró puszit ad az arcomra.
- Tűnés. - nevetek. Jamie nevetve megy az ajtóhoz, felveszi a cipőjét. A kabátját, de mielőtt kilépne, az ajtón még visszafordul. - Szeretlek.
- Én is, csak menj már. - int egy utolsót és becsukja az ajtót. - Imádom, de mint a bátyám ért ahhoz, hogy hozzon kínos helyzetbe. - a testemmel teljesen Harry felé fordulok.
- Én bírom a tesódat. - Harry két kezét a combomra helyezi és halványan mosolyog rám.
- Sikerült mindent elintézni a többiekkel?
- Igen, még többet, is mint gondoltam. - kérdőn nézek rá, de ő csak mosolyogva legyint egyet. - Nem érdekes. Arra gondoltam, hogy amíg el nem viszlek a meglepetés helyre, lazíthatnánk egy kicsit. Mondjuk úgy sötétedésig. Megnézhetnénk egy filmet.
- Ez nagyon jól hangzik. - Harry feláll a székről és szemtelenül, óvatosan széttolja a két lábam és beáll közé. Harry különösen sokat szokta piszkálni a hajam, és most sem tesz másként. Egyik tincset kisöpri a szememből, majd a másik oldalt a fülénél mögé tűri az egyik kósza tincsemet, és közbe néz, úgy ahogyan csak Ő tud nézni. Lehet, elvakult vagyok, de a számomra legfontosabb dolgot látom benne. A szerelmet. Lassan közelít a számhoz, majd gyengéden becézgetni kezdi. Én pedigl nem állok ellen, amikor nyelve találkozik az enyémmel. A màr megszokott módon, kezemet csípőjére simítom és hüvelykujjamat a V vonalába helyezem. A csókunk épp kezdene elmélyülni, mikor újra megszólal a csengő. Fájdalmasan nézek Harry-re. - Nagy ma a forgalom. - Harry elnézően mosolyog rám. Nincsen kedvem felállni, oda menni és ajtót nyitni, így csak elkiabálom magam. - Ki vagy?
- Ha tudnád, hogy én mennyire ki vagyok. - Valery hangját hallom az ajtón túl, és Harry-vel egymásra nézve mosolygunk, mert tudjuk, vicces percek következnek. - Gyere be. - Valery azonnal bejön az ajtón és lerúgja a cipőjét.
- Ti ketten. - Mutat ránk, miközben elindul felénk. - Harry-vel kérdőn nézünk egymásra.  - Tudjátok ti mit éltem át a minap? - közvetlen előttünk áll meg és tekintet köztünk cikázik.
- Igen Val, el tudjuk képzelni. - Valery szúrósan néz Harry-re, aki csak mosolyog.
- Tényleg? Akkor Lana azt is el tudja képzelni, hogy, egy szót sem tudtam kinyögni, mikor meg láttam Niall-t és inkább sarkon fordultam és elrohantam. Faképnél hagytam Niall Horant. Mondom Niall Horant. A világ leghelyesebb fiúját, aki mellesleg az álom pasim. - Valery fel alá mászkál és hadonászik.
- Valery, nem zavar, hogy itt ül az egyik legjobb barátja és mindent hall? - nevetek.
- Miért zavarna? Fogadok, napi szinten olvasnak ilyeneket.
- Ez igaz. - bólogat Harry, miközben még mindig a lábam között áll.
- Na, látod. - legyint Valery Harry felé. Ő csak mosolyogva megrázza fejét és visszaül a székre. Valery még mindig mászkál.
- Val. - szól oda Harry, aki erre megtorpan, és rá néz. - Lenyugodtál?
- Azt hiszem. - Valery és Harry között ez alatt a rövid idő alatt egy nagyon jó viszony alakult ki. Ezt is bizonyítja, hogy Valery rögtön tudja, Harry mit akar. Elindul felé és szorosan megöleli.
- Szia, Harry. - egy apró puszit ad arcára és Harry mosolyogva öleli magához barátnőmet.
- Szia Val. - Harry elhúzódik, és óvatosan két ujja közi csípi Val orrát, aki erre csak aranyosan fintorog.
- Szia, Lan. - engem is magához ölel, és egy hatalmas puszit ad arcomra, miközben én is magamhoz ölelem.
- Ugye tudod, hogy ezeket mi már tudjuk. - mondom, miközben elhúzódok és Val elindul a konyhaszekrényhez.
- Tényleg? - Val kinyitja azt egyik kisebb szekrényt, amibe a nasikat tartjuk és kivesz belőle egy kis csomagolású chipszet.
- Igen. Te már egyszer hadarva elmesélted a telefonba.
- És Niall is elmesélte. - szól közbe Harry.
- Azt mondod Niall mesélte el neked? - Val fájdalmas arccal néz Harry-re. - Képzelem miket mondott. Képtelenség, hogy én valaha is a szemébe tudok újra nézni. Azokba a gyönyörű kék szemekbe. Biztos egy hibbant csajnak tart. Elvágtam minden esélyem Niall Sexisten Horan-nél. - Val, lányhoz nem illő módon a szájába töm egy adag chipszet miközben a zacskót kezdi el tanulmányozni. Harry közel hajol hozzám és halkan kezd el hozzám beszélni.
- Te is arra gondolsz, amire én? - kérdőn nézek Harry-re.
- Mire kellene gondolnom?
- Valery oda van Niall-ért, és Niall is szépnek tartja.
- Csak nem kerítőt akarsz játszani édes? - hihetetlenül nézek rá.
- Nem teljesen. Csak a kezdő lökést kéne nekik megadni. - Valery annyira el van mélyülve a saját gondolataiba, hogy nem is figyel ránk. Én meg csak nézek Harry-re. - Ne nézz így. Csak nézz rá. Úgy eszik, mint Niall. Nem riad vissza a kalória dús ételektől és Niall-nek Ő egy főnyeremény lenne. És a személyisége sem semmi. - igaza van Harry-nek. Bár a jó indulatúsága ellenére rossz érzésem támad. Valóban kell valaki Val mellé, ha én már nem leszek. Most először, keserűséget érzek a betegségemmel kapcsolatba. Halványan rámosolygok Harry-re és aprót bólintok.
- Val nem hinném, hogy Niall hibbantnak tart. - Valery csámcsogva néz Harry-re.
- Harry el kell mondanod szóról szóra mit mondott neked Niall. - könyörgően néz Harry-re. Valery nagy szintre fejlesztette a kiskutya szemeket, aminek ahogy látom, ő sem tud ellenállni.
- Azt mondta, hogy meglátogatta egy heves természetű, de egy igen gyönyörű lány.
- Hát ez remek biz.. - Valery nem fejezi be a mondatot. Leesett neki, amit Harry mondott az imént. - Azt mondtad gyönyörű? - Harry mosolyogva bólint. - Niall szépnek tart?
- Igen Val, szóról szóra ezt mondta. - szólalok meg végre én is, bár ez nem teljesen igaz, de jelen pillanatban ez kell, ahhoz, hogy az én agyilag nem normális barátnőm lenyugodjon.
- Oké. Akkor én most haza megyek és beállok, a hidegzuhany alá elsikítom magam, vagy valami hasonló. Észhez kell térnem.
- Jesszusom. - Harry a röhögést próbálja, visszatartani én meg nem tudok mit mondani. Egyszerűen imádom ezt a lányt. Valery holtkoros módjára rakja le a chipszet a pultra és indul el az ajtóhoz. Nem szólunk csak mosolyogva nézzük, ahogy, Valery felveszi a cipőjét és az ajtóhoz lép.
- Meg akartunk nézni egy filmet. Nem maradsz inkább? - szólók Valery után, aki visszafordul.
- Jelen pillanatban, amit én nézni akarok, az Niall kinagyított képe a laptopom képernyőjén. Sziasztok, drágáim. - egyszerre röhögünk fel Harry-vel. Az ajtó csukódik és mi újra magunk vagyunk.
- Kész örültek házába kerültél kicsim. - mosolyogva nézek Harry-re.
- Imádom az egész családodat. De, Valery mindent visz. - egyetértően bólogatok. Harry újra feláll a székről és ismét a két lábam közé lép. - Hol is tartottunk mielőtt az energiabomba be nem csapódott ide? - lassan a fülemhez hajol és apró csókokat hagy a fülem alatti érzékeny ponton.
- Ott, hogy meg akartunk nézni egy filmet. - szemtelenül felállok és, elsétálok, de azt látom, hogy Harry csücsörített szájjal áll ott, ahol az előbb ültem.
- Én nem pont erre gondoltam, de rendben. - halkan kuncogva térdelek le a tévé elé, hogy keressek valami filmet.

Harry-vel már a második filmet nézzük, bár a "nézzük" szó erős kifejezés. Esetleg, 5 percet, ha nézünk a filmből, amikor tényleg oda is figyelünk. De a végén mindig megtaláljuk egymás ajkát, ami ezek szerint érdekesebb a számunkra, mint a film. Nem tudunk egymással betelni, és annyira a szenvedélyünk hatása alá kerülünk, hogy Harry erőt vesz magán és lassan végig fektet a kanapén. Csupa érintés és csók vagyunk. Harry a múltkorihoz képest most sokkal bátrabb. A pólómat lassan, a hasamat végig simogatva tolja fel egészen a melltartóm pereméig, mind eközben a nyelvünk forró táncban ég.  Harry lassan válik el ajkamtól, és az eddig a csípőmön időző kezét összefűzi az enyémmel és a fejem felé vezeti őket. Kaján mosollyal indul el lefelé, és finom, érzéki csókokat hagy felhevült bőrömön. Néhol megszívja egy kicsit, én pedig úgy érzem, menten szétrobbanok. 

- Jesszusom. - csúszik ki a számon, és érzem a hasamon, hogy Harry mosolyog.  Szépen óvatosan újra elindul felfelé, és az édes kínzás egy apró csókkal ér véget.
- Tetszik, hogy ilyesmit váltók ki belőled. - Elégedett mosoly kúszik arcára, bennem pedig épül a vagy, hogy viszonozni akarom azt, amit kaptam. Felhúzott szemöldökkel nézek rá és újra megcsókolom, miközben lassan felkelek a kanapéról és próbálom megváltoztatni helyzetünket és Harry fölé kerülni. Érti a célzást, tudja, mit akarok, és nem ellenkezik. Harry egyik gyenge pontja, ha a csókunk közben a hajába túrok, most azonban azt akarom, érezze, amit én. Óvatosan végig kaparok fejbőrén, és cserébe egy elégedett sóhajt kapok. Végül Harry kerül kiszolgáltatott helyzetbe számomra, én pedig élek vele. Egyenesen csípőjére ülök és az előző lassú tempó helyett hevesen csókolom meg. Sosem mondta még, de én tudom, hogy oda van ezért. És mind e mellett érzem is, hisz nadrágja igencsak kezd alattam feszülni. Nem érzem magam kényelmetlenül ez az élet és egy párkapcsolat rendje. Lehet, hogy a Harry előtt lévő kapcsolataim borzalmasak voltak, de azért sikerült tanulnom egy két dolgot az előző, számomra két szégyenfolttól. Harry nyakára áttérve visszaveszek a heves tempóból és lassan kezdem el csókolgatni. Túl átlagosnak tartom ezt, így nyelvemmel apró köröket írók le miközben puszilom Harry puha és illatos bőrét. Keze fenekem pihen és a számára jól eső érzés hatására erősebben szorítja meg.
- Lana, jézusom. - Harry elcsukló hangon szólal, meg nekem pedig dagad a büszkeségem, hogy örömet okozok neki. Nem tervezetem, hogy leállok, de egy kulcs zörgését hallva kénytelen vagyok. Azonnal felülünk és próbáljuk rendezni légzésünket és a kinézetünket.
- Az őrületbe kergetsz. Remélem, tudod. - Harry kipirult arccal néz, rám én pedig mérhetetlen szerelmet érzek iránta.
- Ez volt a célom. – újabb apró csókot adok piros ajkára.
- Sziasztok, fiatalok. - anya a kanapé mögé lépve köszön nekünk.
- Szia, anyu. - hátra hajtom a fejem, lehajol hozzám és egy apró puszit ad a homlokomra.
- Szia, Delia. - Harry oldalra fordulva köszön anyunak.
- Szia, drága. - Anya szeretetteljes simítja meg Harry arcát. – Kicsi túl sokat vagytok itthon. – Anya nevetve indul el a konyhába, és kezdi el kipakolni, a bevásárló szatyor tartalmát. Mindig is csodáltam ezért anyát, hogy egy egész napos munka után, képes még bemenni a boltba vásárolni, és itthon összedobni, egy könnyű vacsorát. 

-      Pont el akarom vinni a lányodat egy helyre, úgy, hogy jobban tenné, ha elindulna készülődni. – Harry rám néz, én meg feltartott kézzel állok fel, és indulok el az emelet felé. Fel a kanapéról, és oda sétál anyához, hogy segítsen neki kipakolni. Végül is, ezt is megértem, hogy a pasim segít az anyukámnak.

-        Na, és hova viszed drága?

-        Elmondom amint, a lányod nem áll a lépcső alján és nem hallgatózik.

-        Ez nem ér. – mint egy éretlen kislány, trappolva megyek fel. A szobámig meg sem állok, mert nem akarom elrontani a meglepetést.

Fél óra múlva jó kedvűen, egymásba karolva lépünk ki az ajtón, és megyünk el Harry kocsijáig. Mint egy igazi úriember kinyitja nekem az ajtót, én pedig úri hölgy módjára pukedlizek egyet. Amint elindulunk, Harry a sebváltó helyett, a combomra helyezi kezét, én pedig a sajátomat az övére simítom. Halkan szól a rádió, mi pedig apró, jelentéktelen dolgokról beszélünk. Harry-t megmosolyogtatja, hogy egyszer-egyszer elkezdek ujjaival játszani. Az út alatt a rádióból felcsendül a srácoktól a Best Song Ever, mi pedig egyszerre éneklünk. Nem vagyok zavarba előtte, mert látom, rajta tetszik, amit hall, és a dal végén, meg is jegyzi, hogy jól szól együtt a hangunk. Már egy jó ideje úton vagyunk, hiszen nagy a forgalom, és ahogy egyre telik az idő, én úgy leszek egyre kíváncsibb.  Azonban, amint Harry leparkol, és meglátom, hova hozott el, a szívem hevesen kezd dobogni, és a sírás a torkom fojtogatja, a boldogság és a mérhetetlen hála miatt. Harry apró mosollyal az orra alatt száll ki az autóból, és megkerülve azt, újból kinyitja az ajtót, én pedig a kiszállás után, egyenesen a szemébe, fátyolos tekintettel nézek rá. Ő csak felém nyújtja kezét, szorosan összefűzöm az övével, majd egy aprót biccent a fejével, hogy kövessem. Elindulunk, és Harry egy aprót visszafordulva bezárja az autót. Így este sokan tartózkodnak itt, többek között fiatalok is, akik meglátva Harry-t először ledermednek, majd a tettek mezejére lépnek, és elindulnak felénk. Harry egy aprót sóhajt, de én biztatóan megszorítom kezét, hogy érezze, semmi baj. A lányok, akik oda jönnek hozzánk, illedelmesen megkérik Harry-t, hogy írja alá nekik, az épp a táskájukban talált papír fecnit, és csináljon velük egy közös képet. Én szépen, hangtalanul arrébb húzódok. Mosolyogva nézem, hogy Harry készségesen teljesíti kérésűket, és jó kedvűen mosolyog a kamerába, és vált párszót a lányokkal. Szerencsémre pont egy olyan lánycsapattal futottunk össze akik, nem néznek rám szórós szemekkel, sőt mosolyogva néznek rám. Az egyik lány van olyan bátor, hogy megkérjen minket, hadd csináljon rólam és Harry-ről egy közös képet. Nem ellenkezem, hiszen mindig is szerettem képeket készíteni, és ha teljesítem ezt az apró kérést talán könnyebben tudom elérni, hogy ne utáljanak a rajongók. Ők Harry-hez tartoznak, és nekem ez fontos. Harry-nek jelzek, nincs ezzel
probléma, aki ezután mellém áll, és átkarolva derekam, együtt mosolygunk, amíg a kép elkészül. Harryn látszik, hogy jól érzi magát e lányok társaságában, így nem fogja vissza magát, és ahogy elkészül a kép, kapok egy apró puszit a számra, ennek következtében a lányok halkan kuncognak. Végül illedelmesen
elköszönünk tőlük, és folytatjuk utunkat. Harry oldalához simulok, aki átkarolja vállamat. Ahogy egyre közelebb érünk a helyhez, ahova Harry hozott, nekem újra egyre hevesebben dobog a szívem. Oda érve teljes egészébe elém tárul a hatalmas szerkezet, és tátott szájjal nézel fel a London Eye-ra. Így estére az egész óriáskerék, kékbe burkolózott, és az ámulatból csak akkor eszmélek, fel mikor Harry hátulról átölel, és a kezében tartja a jegyeket.

-        Na, gyere, mert így sosem érünk a tetejére. – csodálattal nézek a fiúra, aki újra és újra levesz a lábamról. Nem tudok megszólalni, így csak követem. Normális emberekhez hasonlóan, beállunk a sorba, ami jelen pillanatban nem túl nagy.

-        Nem zavart, hogy megkértek, hadd csináljanak rólunk képet? – Harry felém fordul, míg várunk, hogy mi is beszállhassunk egy kapszulába.

-        Nem, mert ők aranyosak voltak. És különben is, nem nagydolog. Csak egy kép. – mosolygok Harry-re, aki válaszomra egy apró csókot ad a számra.

Hamarosan mi is sorra kerülünk, és a kevés ember miatt, szerencsénk van, és csak ketten szállunk be a megérkezett kapszulába. Izgulva lépek be, és izgalmam még nagyobb lesz, mikor bezárják mögöttünk az ajtót, és elindul a kerék. Egészen a széléhez sétálunk, és Harry-hez bújva élvezem, ahogy egyre magasabbra megyünk, miközben Harry néhány általa szeretett hely felé mutat, hiszen innen mindent látni lehet. A város az esti fényekben úszik, én pedig szívem szerint sírnék a gyönyörtől és a boldogságtól, hogy mind ezt azzal az emberrel láthatom, akit szeretek. A kerék egyszer csak megáll, én pedig érzékelem, hogy teljesen a tetejére ért a mi kapszulánk. Először, csak bámulok kifele, majd megérzem Harry kezét, ahogy lassan a tarkómra helyezi kezét, én pedig felé fordulok. Ekkor jövök rá mindenre. Elnyílt ajkakkal nézek Harry-re, ő pedig kiolvassa, a szememből mit akarok kérdezni, így csak apró mosolyra húzza száját, és bólint egyet. Közelebb lépek hozzá, ő pedig a másik kezét arcomra helyezi, és úgy húz magához, és veszi birtokba ajkaimat. Kezeimmel szorosan magamhoz húzom a csípőjénél fogva, így testünk teljesen összesimul. Gyengéden ízlelgetjük, játszunk egymás ajkaival. Nem érzékeljük az időt, így csak akkor válnak el ajakink amikor, a kerék újra elindul. Rajongva nézek az előttem álló emberre, és tudom, kétség sem férhet ahhoz, hogy, visszavonhatatlanul bele szerettem.

-        Szeretlek. – suttogom halkan, mintha rajta kívül bárki is hallhatná, és egy újabb csókot adok tökéletes ajkaira.

-        Szeretlek. – mosolyog rám.

-        Köszönöm. – könnyek gyűlnek szemeimbe, de azonnal próbálom visszatartani, hiszen ennek most itt nincsen helye.

-        Hagyd abba, hogy folyton megköszönsz mindent. Szeretlek, és el akartalak ide hozni, nem szívességet tettem. Az mellékes, hogy mi van a listádon. – nem szólok, csak hozzábújok, és szorosan ölelem magamhoz, amíg újra le nem érünk a biztos talajra.

Levakarhatatlan mosollyal szállok ki a kapszulából. Harry mellém lépve, azonnal megfogja kezem, és így indulunk el a sétányon.

-        Tetszett? – gondolataimból Harry hangja szakít ki.

-        Gyönyörű volt. És a csók, az mindenen túltett. – kacsintok rá. – Tudsz valamit.

-        Úgy gondolod? – kihívóan nézek Harry-re, aki csak fej rázva neveti el magát. Ekkor meg érzem, az arcomon London jó barátját az esőt.

Körbe nézek, hátha találok valami fedett helyett. De, egy kávézó apró kiugrójánál nem találok jobbat. Amint elindulnék, Harry-t magam után húzva ő ellen tart, és semmivel nem törődve szó szerint visszaránt, és a tarkómnál fogva húzza magához közel fejem, és megcsókol. Kezdünk teljesen elázni, de nem törődünk vele. A csókunk heves érzéki, én pedig vizes hajába túrok. Harry derekam köré fonja karjait, és elemel a földtől. Bele mosolygok csókunkba, mikor forog velem egyet, majd újra talpam alatt érzem a talajt. 

-        Ezt a csókot soha ne felesd el. – Harry a homlokomhoz, dönti homlokát, és úgy néz rám, miközben kapkodva veszi a levegőt.

-        Soha. – újra megcsókolom, és így állunk itt, a zuhogó esőbe. Boldog vagyok, és most úgy érzem, soha nem akarom, hogy mind ez véget érjen.