My Bucket List

19. rész  Határvonal 

Sziasztok :) 

Ahogy ígértem, itt van az új rész, és remélem tetszeni fog. Nem mondanám biztosra, de szerintem visszatért belém az ihlet, bár nem tudom, hogy ezen a héten hogy fogom tudni alkalmazni, mert munkahetem lesz, és olyankor olyan vagyok, mint egy zombi. Vagyok, de nem csinálok semmit. Írni fogok, ha nem tudom csütörtökön hozni a részt, hanem csak hétvégén. Nos, ezzel a résszel kívánom, hogy nektek teljen jól a hetetek :) 

Puszi Tami :) <3 

A szerelem olyan, mint a szél, 

nem látod, de érzed.

Lana

Két napja annak, hogy Harry elrepült Japánba, és az óta nem igazán tudok magammal mit kezdeni, és ezzel Valery is így van. Aznap kiszedtem belőle, hogy mégis miért nem szólt, hogy kijön a reptérre, és elmondta, hogy bizony közte és Niall között alakul valami, és pont ezért van az, hogy együtt szenvedünk. Bár számomra kicsit kétségbe ejtő, hogy két napot nem bírok már úgy ki, hogy ne okozzon fizikai fájdalmat a hiánya. Soha nem mutatom, és soha nem mondom, még Valery-nek se, de látom magamon, hogy kezd romlani az állapotom, ami már nem csak belülről, de kívülről is meglátszik.  Kétségbe ejtő, hogy ennyire szeretem őt. Mikor nincs velem, ezek a gondolatok folyton bekúsznak az elmémbe, és teljesen a hatalmuk alá kerítik a gondolataimat, és olyanokra is gondolok, amikre akkor nem, ha Harry mellettem van. Folyton elő jön bennem a kép, ahogy Harry nézett rám a reptéren. Egyszerűen ki tudtam belőle olvasni, hogy tényleg nem akar elmenni. És ez még jobban összezavar, ha nincs itt, ilyenkor mindig a nyakamban lévő láncot markolászom, ami a születésnapom óta folyamatosan rajtam van, és képtelenség, hogy valaha is leveszem. Bár a „valaha” szó az én szótáramban nem pont azt jelenti, amit eredetileg.

Holnap este landol Harry-ék gépe, és ezzel a Take Me Home turné véget ér. Harry-vel folyamatosan beszélünk. Általában szöveges üzenetet küldök egymásnak, de Harry mellett, Niall az, akivel szintén folyamatosan beszélek. Mindig Valery-ről érdeklődik, és amikor visszakérdezek, hogy miért akarja ennyire tudni, hogy mi van a barátnőmmel, akkor lerendezi annyival, hogy csak érdeklődik. Ő pedig azt hiszi, hogy ezt én el is hiszem. Ez ment tegnap előtt estig. Akkor sikerült belőle kiszednem, hogy nem közömbös Valery iránt. Ennek tudatában, mikor Valery át jött hozzám szenvedni, nem tudtam elrejteni, hogy nem tudom sajnálni. Persze neki semmit nem mondtam el, mert nem az én dolgom, de ha még azután is tartanom kell a számat, miután haza jöttek szét fogok robbanni.

Viszont annak okára nem jöttem rá, hogy a gyógyszereim miért járatják velem a bolondját. Eddig mindig rendszerszerűen, amikor bevettem, egy kis idő múlva, olyan voltam, mint akit bedrogoztak. Olyankor elég volt lefeküdöm, aludni egy kicsit, és utána jobb volt. De, most hol semmi bajom tőle, hol jönnek a régi tűnetek. És ettől ez elmúlt napokban kicsit feszült lettem. Mindig úgy ütemeztem a gyógyszer bevételét, hogy akkor ne Harry-vel legyek, és eddig ez így működött is, de így már nem tudom, hogy mikor fogok kiütve az ágyba dőlni, és mikor vagyok, úgy mond a „régi”.

Próbálok nem sokat agyalni ezeken a dolgokon, így inkább leülök tanulni annak reményében, hogy hamar elmegy a mai nap, hogy már csak a holnapot szenvedjem végig egészen estig.

Harry

A Japánban töltött két nap eszméletlen volt, de örülök, hogy már megyünk haza, és az sem zavar, hogy hajnali nem tudom hány óra van. Már csak arra vágyom, hogy a repülőn ülhessek, és hazafelé menjek. Hiányzik Lana, és a családom is. Nem tudom meg mondani az idejét annak, mikor tudtam elmenni Holmes Chapelbe anyáékhoz. De, ha minden jól megy, akkor hamarosan meglátogatom őket. Az utolsó ruhadarabot dobom be a bőröndömbe. Éppen összehúznám a cipzárt, amikor a hotel szobám ajtaja kivágódik és Louis jön be rajta. Az arca nyúzott, látszik nem túlzottan aludta ki magát. Mondhatnám azt, hogy majd alszik a gépen, de azt az időt ő azzal tölti, hogy a másikat piszkálja, vagyis engem.

·         A bőröndöd, most nem pont úgy néz ki, ahogy két napja. – röhögve mutat a ruhakupac felé. Megrántom a vállam, és inkább összehúzom a cipzárt.

·         Két napja a barátnőm pakolt nekem össze, aki most nincs itt, hogy ezt újra megtegye. – leveszem az ágyról a bőröndöt és a földre rakom.

·         Csak egy hosszú repülő út választ el minket a csajainktól. Ezt már te is kibírod hős szerelmes. – Louis feláll az ágyról, és összeborzolja a hajam. Morogva rántom el a fejem. Épp válaszolnék, amikor Paul jelenik meg az ajtóban.

·         Gyerünk srácok, ideje haza menni. – azonnal a bőröndömért nyúlok, és már indulok is kifelé az ajtón. A hátam mögül hallom, hogy Paul és Louis halkan kuncognak, de jelen pillanatban ez sem érdekel. Csak az, hogy minél hamarabb a londoni reptér talaját érezzem a lábaim alatt, és otthon Lana apró testét az enyém mellett.

****

Úgy érzem, ötünk közül egyedül én vagyok az, aki valamire is használható lenne. Zayn szokásához híven azonnal elaludt amint, a gép egyenesbe került, Niall inkább csak felületesen pihen a fülhallgatóval a fülében, Louis most kivételesen nem piszkál senkit, szerintem nyitott szemmel alszik, Liam a telefonját bújja, de látszik rajta, hogy még pár perc és zsebre vágja a telefont, és a kijelző helyett inkább a szemhéját fogja bámulni belülről. Mivel egy ideig egyik barátom sem lesz használható és tizenhat órát fogunk utazni, amiből még csak egy óra telt el, úgy döntök egy kicsit még én is alszok. Előveszem a telefonom, és a fülhallgatót. Bedugom a fülembe, és elindítom a lejátszási listámat. Miközben helyezkedem, látom, hogy Liam már alszik is és apró mosolyra húzom a szám. Jó érzés, hogy így ismerem már őket. Mielőtt elmerülnék a zene világában, végig nézek az előttem, és mellettem heverő legjobb barátaimon, akikkel egy újabb turnét nyomtunk le. Százharmincegy koncertet hülyültem velük végig, és bár jó érzés, hogy vége van, ha újra kéne kezdenem az egészet, isten a tanúm rá, hogy megtenném, ha ők, akkor is mellettem lennének.

****

Amilyen ébernek gondoltam magam, pont annyira voltam még álmos. A szemem dörzsölöm, miközben megnézem az időt a telefonomon. Kicsit meglepve veszem tudomásul, hogy kilenc óra. Csupán csak három órát aludtam még pluszba. Kiveszem a fülhallgatót a fülemből és látom, hogy a többiek is kezdenek ébredezni, Zayn kivételével. Ő elnyílt szájjal alszik ugyan úgy, ahogyan három órával ezelőtt.

·         Hát srácok, nem kicsit vagyunk ki. – Liam nevetve tornázza magát fel a székében, miközben a nyakát forgatja. Gondolom sikerült elaludnia.

·         Nyugtasson a tény, hogy Zayn helyettünk is alszik tovább. – Louis, Zayn orrát piszkálja, aki annyira mélyen alszik, hogy csak megvakarja azt, de a szemét nem nyitja ki.  

·         Ki mit tervez, ha haza értünk? – Louis felhagy Zayn piszkálásával, és inkább visszaül a helyére.

·         Én egy hétig ki sem szállok az ágyból Sophie-val együtt. – Liam fáradtan mosolyog.

·         Valami ilyesmit terveztem én is, csak Eleanorral. – nevet Louis. – Harry?

·         Én holnap el akarom vinni Lana-t anyáékhoz, és közben pedig teljesíteni egy újabb pontot. 

·         Melyiket? – felém kapja Niall a fejét.

·         Egyszerre lenni két helyen. – mosolygok halványan.

·         Azt meg, hogy? – kérdőn néz rám Louis, én pedig csak mosolygok.

·         Az legyen az én titkom. És te Nialler? Mit csinálsz, ha hazaértünk? – karba teszem a kezem, és sejtelmesen mosolygok rá, Ő pedig összehúzott szemmel, értetlenül néz rám. Ír barátom azt hiszi, hogy semmiről nem tudok, pedig Lana mindent elmondott. Elmondta, hogy Niall-nak Valery nagyon tetszik, pont ezért vagyok rá kíváncsi, hogy tesz e valamit Niall az ügy érdekébe.

·         Én? Mint mindig. Betelepszek a tévé elé, meccset nézek, és felélem az összes otthon található édesség készletemet. – nem pont erre a válaszra számítottam. Fej rázva nézek rá, ő pedig ne érti, mi bajom van.

****

Az utolsó másfél órát, már alig bírjuk ki. Mindenki hol leül, majd öt perc után újra feláll. Louis-t már a piszkálódás sem köti le, és idő közben Zayn is felkelt, aki inkább csendben szenved. Én pont ennek az ellenkezőjét csinálom. Előveszem a telefonom, játszok rajta, majd elrakom, fel alá járkálok. Niall egyszer még rám is szól, hogy üljek már le, mert már szédül a járkálásomtól. Így erőt veszek magamon, és durcásan levágom magam a helyemre, ami kezd már elviselhetetlenül kényelmetlen lenni.

Ahogy a lábam az utolsó lépcsőfok után a talajt érinti, csak nem letérdelek, és megcsókolgatom a földet. Nos, kevés választ el ettől a cselekedettől, de mégsem teszem meg. Inkább türelmetlenül várom, hogy a kezembe adják a bőröndömet, és amint ez megtörténik nem foglalkozva semmivel, elindulok a kijárat felé. Áldom Paul-t azért mert ismét egy késői órában éretünk ide, így nagyon remélem, hogy most sincsenek itt a fotósok, és rajongóink is, most inkább az ágyaikban alszanak. A többiek hamar beérnek, én, pedig ahogy meglátom a kijárat feliratot, még szaporábbak lesznek a lépteim. Kiérve meglátom őt, ahogy láb rángatva ül az egyik széken, és a srácok hangoskodásának hála észrevesz minket, engem. Feláll a székről és gyors léptekkel elindul felém. A lábaim maguktól mozdulnak, és tartanak Lana felé. Nem érdekel, hogy ki lát, vagy, hogy a többiek ezt mennyire fogják nyálasnak tartani. Oda érve egymáshoz, Lana szinte a testemnek vetődik, én pedig szabad kezemmel át karolom derekát, és elemelem a földtől, közben ajkaink egymásra találnak. A csókunk finom, gyengéd és lassú, és az elmúlt két nap minden perce benne van. Elmémbe bekúszik, a gondolat mi lenne velünk, ha turné közepén ismerkedtünk volna meg, és csak egy hónap múlva találkoztunk volna, akkor vajon, hogy csókolnánk egymást? A gondolat miatt bele mosolygok csókunkba. Lana elhúzódik, és nem tudom jellemezni, hogyan néz rám. Talán, mintha meg akarná jegyezni az arcom minden pontját.

·         Itthon vagy. – szinte suttog, amit csak én hallok. Nevetnem kell. – Miért nevetsz?

·         Mert két nappal ezelőtt te bizonygattad, hogy kibírjuk, most pedig te nézel rám, és beszélsz úgy hozzám, mintha egy hónapja nem láttál volna. – Finoman visszateszem a földre. – De igen, itthon vagyok, és ideig nem megyek sehová. – Gyengéden megcsókolom.

·         Csak haza, hozzád. – hozzám bújik, és a boldogságtól olyan apró dolgokat is észreveszek a bandatársaimon, amire eddig egyáltalán nem figyeltem. Mint hogy, Zayn miközben Perrie kezét fogja, az eljegyzési gyűrűt piszkálja, vagy, hogy Louis azt a sálat tekergeti, amit ő adott Eleanor-nak, és hogy Liam és Sophie egymás hüvelykujjával játszanak, miközben fogják egymás kezét.

·         Na, menjünk. – mosolyogva biccentek a fejemmel a kijárat felé.

****  

Lana elszörnyed, mikor kinyitja a bőröndjeimet, és meglátja, hogy a ruháim csak be vannak dobálva, és már úgy össze vannak gyűrődve, hogy már abba sem lehet biztos valaki, hogy ezek valóban a pólóim és a nadrágjaim. Elnyílt ajkakkal, és felhúzott szemöldökkel néz rám, én meg szégyenlős mosollyal az arcomon megrántom a vállam. Lana csak megrázza a fejét, de az apró mosoly megjelenik az arcán, miközben visszafordítja fejét a ruhák felé. Először egyenként kezdi el kivenni őket, de feladja és inkább magához elől egy kupacot, és azzal együtt kisétál, az ajtón gondolom a fürdőszobába. Én csak az ajtó melletti falnak támaszkodva állok, és érzem, nem akarom megvárni, míg az összes ruhámat, kiviszi a szennyesbe. Hallom puha lépteit oda kintről, és ahogy belép az ajtón nem hagyom, hogy visszamenjen a bőröndjeimhez, elkapom a karját és magamhoz rántom, úgy, hogy szinte neki csapódik a mellkasomnak, és megcsókolom. A hiány, amit az elmúlt két napban éreztem, belülről megőrjített. Lana ez alatt a rövid idő alatt szinte a bőröm alá férkőzött, és mióta legelőször együtt voltunk, azóta szétfeszít a vágyakozás, ha nem érhetek hozzá.  Hevesen csókolom, szinte már falom az ajkait, és ő nem tiltakozik. Mind két kezét a hajamba vezeti, miközben körmeivel végig kaparja fejbőrömet, ezzel előhozva velem egy apró morgást, melynek hatására, kezemmel megfogom, két oldalt a csípőjét, és meg jobban magamhoz, az ágyékomhoz húzom. Érzem, hogy oda lent egyre szűkebb lesz a hely, és ezt Lana is észreveszi. Pimaszul belemosolyog csókunka, és gyengéden megharapja az alsó ajkamat. Itt robban fel bennem a bomba, és a pólója aljáért nyúlok. Szinte letépem róla, és eldobom a szobám egyik részébe, ezt követi az én pólóm, amit Lana a szobából nyíló fürdőszoba felé dob, úgy, hogy az fennakad a kilincsen. Nevetve kezdünk el egyszerre hátrálni. Nem döntöm végig rögtön az ágyon, hagyom, hogy leüljön, közben fölé hajolva, lelököm az összes olyan dolgot az ágyról, ami nem kell oda. A bőröndjeim hangos puffanással érnek földet, Lana pedig a fejem után nyúl, és magához húz. Végig dől az ágyon, de a lábai még mindig a földet érik. Próbálja feljebb tornázni magát, én pedig segítek neki azzal, hogy egy kézzel a dereka alá nyúlok, és feljebb emelem. Ekkor veszem észre, hogy a barátnőm jóval könnyebb lett, mint utoljára volt, de nem akarom ezzel elrontani a pillanatot, így nem szólalok meg. Csupa csók, nyelv, és érintés vagyunk. Időközben mindkettőnk nadrágja is lekerül, így már csak Lananán a fehérneműje, rajtam pedig az alsónadrágom van. A kezdeti hevességet, szépen lassan váltja fel az érzéki játék. Egy apró csókot követően, lassan indulok el lefelé. Először az arcéleinek vonalán hagyok apró puszikat, majd áttérek az érzékeny pontjához, a nyakára. Egyre lejjebb haladok, míg nem a melltartó anyagához nem érek. Felnézek rá, ő pedig felül, tudatva velem, hogy az én feladatom a ruhadarabot eltávolítani. Megcsókolom, miközben a melltartó kapcsához nyúlok, és ki kapcsolom. A szégyenlőség apró jele sem tűnik fel Lana arcán, hisz tudja, már ismerem a testét. Óvatosan újra visszadöntöm az ágyra, és ajkaival kezdek el játszani. Lana kezei végig simítják a hátamat, majd az alsónadrágom pereme alá csúsztatja, és elkezdi letolni. Nem állítom meg, inkább segítek neki, és leveszem magamról. Hasát csókolgatva halod a zavaró anyag felé, ami már csak rajta található. Engedélyt kérően nézek fel, ő pedig válaszul feljebb emeli a csípőjét. Fél mosollyal az arcomon lassan húzom végig az anyagot formás lábain. Kacéran lengetem meg a csipkés vágykeltőt, majd a többi ruha felé dobom. Ő ezt csak egy apró kuncogással nyugtázza, és szégyenlősen eltakarja szemét a kezével.

·         Hé! Ne rejtőzz el előlem. – apró kezét megfogom, és elemelem szemei előtt. – Az első alkalom óta, én már jobba ismerem a tested, mint te saját magad. – mosolygok rá, és megcsókolom.

·         Talán. – húzódik el tőlem.

·         Talán? – felhúzott szemöldökkel nézek rá, és a fejemet látva elneveti magát.

·         Biztos. – ajkaik foga közé veszi, és engem ez az apró mozdulat teljesen megőrjít.

·         Hát, akkor lássuk, igazam van e. – szemtelenül húzogatom a szemöldököm, és lejjebb csúszok.

Furcsa érzés, mikor egy férfi annyira szeret egy lányt, hogy minden testi örömöt, amit egykor csak magának akart először, most felváltja az, hogy lássa, hogy esik szét az élvezettől az alatta fekvő lány, ezzel megmutatva mennyire szereti. Pontosan ez volt az én célom is. Megmutatni neki, mennyire szeretem őt.

·         Harry. – az érzéstől hangos sóhaj hagyja el száját, és körmei mély nyomot hagynak hátamon.

Újaimat kihúzom, abba hagyom duzzadt pontjának izgatását, és visszatérek ajkaihoz. Csókunk közben kicsit feljebb emelkedik, és tudom változtatni, akar a pózunkon, és azt is tudom, hogy miért.

·         Nem. – rázom a fejem mosolyogva, ő pedig nem érti miért.

·         De.. – nem hagyom, hogy abba hagyja, megcsókolom.

Kihúzom a fiókot, és kiveszek onnan egy apró ezüst csomagot, hogy olyan történjen, aminek jelen pillanatban szerintem mélyen csak én örülnék. Furcsa igaz? Lassan hatolok belém hisz ez még csak a második együtt létünk, és még az érzéstől először kicsit megrándul Lana arca. Nem mozgok, csak várok a válaszra, hogy folytathatom. Ezt követően lassan, ritmusosan kezdem el mozgatni csípőmet. Lana lábait a derekam köré fonja, ezzel még nagyobb teret adva, hogy mélyebbre menjek, és olyan pontokat érintsek, amiről ő még nem tud, hogy létezik. Arcáról tükröződik az élvezet, és eddig sosem halott hangok hagyják el a száját. A kéjes sóhajok hatással vannak rám, és csak nagyon nehezen fogom vissza magam, de próbálkozom, mert tudom, hogy nem egyéjszakás lány fekszik alattam. Mintha csak az elmémben olvasna, rám néz, és biztatóan elmosolyodik.

·         Kicsim, nem vagyok porcelánból. – kapkodó levegő vétellel szól hozzám, én pedig hezitálok. Ekkor, egy olyan Lana bújik elő, akit szerintem csak én fogok ismerni. Fülemhez emeli fejét, és bele suttog. – Hadd lássam az igazi Harry-t. – két sarkával még közelebb húz magához, még mélyebbre, és ennyi elég.

Gyorsabban kezdek el mozogni, Lana pedig hátra veti fejét, kezeit a hajamba vezeti, majd egy olyan pontot érintek, amitől hangos sóhajjal hátra veti a fejét. Nyaka elém tárul, és a hívogató, most az izzadságtól sós bőr vonz. Csókolgatom azt a pontot, amiről tudom, hogy az örültbe kergeti. Fejét visszahajtja, és a szemembe néz, én pedig elnyíló ajakaira vezetem tekintetem, és megcsókolom. Testem annyira el van lazulva, hogy Lana könnyű szerrel változtat pózunkon. A hátamra kerülök, Lana pedig teljesen fedetlenül ül a csípőmön. Rám néz, én pedig bíztatóan mosolygok rá, hogy előttem nincs mit takargatnia, és szégyellnie. Száját az enyémre nyomja, és mozogni kezd. Csípőjét, úgy mozgatja, hogy olyat érzek, amit eddig sosem. Kezei megtalálják az enyémet, összefűzi őket, és a fejünk fölé vezeti. Próbálom minél tovább bent tartani, mert minél tovább akarom őt érezni, de ha nem kerülök vissza az eredeti pózba, akkor ez nem fog menni. Visszafordítom, így újra én vagyok felül.

·         Harry! Annyira.. – nem tudja befejezni a mondatot, hátha ívben megfeszül, körmei erősen kapnak újra a hátamba, az eddiginél is gyorsabban kezdem el mozogni, és őt követve engem is elért, aminek el kellet. Lihegve fúrtam az arcom a nyakába, ő pedig a tarkómat kezdte el simogatni. Fel emelem a fejem, és rá nézek.

·         Szeretlek. – mondom miközben kipirult arcát nézem, ő pedig fáradt mosolyra húzza ajakait.

·         Én is szeretlek. Nagyon szeretlek. – egy apró csókot követően, legördülök róla. Az elhasznált óvszert kidobom a kukába. Visszafordulok felé, ő pedig a mellkasomra fekszik, és halkan próbálja rendezni légzését.

·         Arra gondoltam, hogy holnap eljöhetnél velem Holmes Chapelbe. – meztelen hátát simogatom, ő pedig a mellkasomon található madarakat rajzolgatja körbe. Felemeli fejét és rám néz.

·         Bemutatkozás? – mosolyog rám, én pedig aprót bólintok.

·         Van kedved? – eltűrök egy apró, vizes tincset arcából.

·         Persze. – meg csókolja a mellkasomat, és feláll az ágyról. Maga elé emeli a vékony takarót, és feláll. Meztelen háta és feneke még fedetlen, én pedig az oldalamra fordulok, megtámasztom a fejem, és úgy nézem őt.

·         Szemtelen vagy ugye tudod? – válla fölött hátra néz, és kacéran mosolyog.

·         Miért? Mindent láttam már, amit most is nézek. – kisfiús ártatlansággal mosolygok rá. – Hova mész?

·         Fürdeni. – mondja, majd a kilincsre felakadt pólómat hozzám vágja. Az ajtót nem csukja be, résnyire nyitva hagyja, nekem pedig nem kell több, felállok az ágyról, utána megyek a fürdőbe, mert érzem nem volt belőle elég. A következő pillanatban, Lana hátát már a zuhanykabin fala tartja, lábai körbefonják csípőmet, és a meleg víz csak még kellemesebbé teszi, az ismételt együtt létünket.

Lana

·         Kicsim, ne izgulj ennyire. Nem fognak megenni. – Harry a kezemért nyúl, ami eddig a rángatózó lábamon hevert.

·         Nálad sem ért semmit, mikor azt mondtam „Ne izgulj”. – rá nézek, ő pedig csak mosolygok. – Sőt, még jobban elkezdtél izgulni. Szóval ez nem használ. – a körmömet rágva nézek ki az ablakon. A combomra teszi a kezét, egy kicsit megszorítja, így próbálja leállítani a rángást. Egy ideig nem szólok, de nem bírok magammal. – Mi, van, ha nem fognak kedvelni? – fordulok Harry felé. Kétségbe esett hangomat hallva felnevet, én pedig durcásan nézek rá. – Ne nevess ki, hallod!

·         Lana, imádni fognak. Anya már alig várja, hogy megismerjen, Gemma pedig azt, hogy cikis kiskori képeket mutasson neked rólam.

·         Már most szeretem a nővéredet. Ígérem, nem fogok nevetni. – mosolygok rá, úgy, hogy a számban található összes fogamat lássa. Felhúzott szemöldökkel néz rám, mert tudja, nem mondok igazat. – Na, jó csak egy kicsit. – mutatom a két újammal a „picit”. Harry csak egy sóhaj közben megrázza a fejét, és elkapja a kezemet, és összefűzve visszahelyezi a combomra.

Már egy jó ideje haladunk az autópályán, és Harry keze még mindig a lábamon pihen. Néha beszélgetünk, de inkább kellemes csendben telik az idő. Én a melletünk elsuhanó autókat, és a fákat nézem, miközben újaival játszok, ő pedig a vezetésre figyel, és egyszer kétszer ő is részt vesz a játékomban, és elkezdi piszkálni az újaimat. Megjelenik a tábla miszerint a második kijáratnál kell lefordulni Holmes Chapel felé. Harry rutinosan vezet, tudja már, hogy merre kell menni, és annak ellenére, hogy azt terjesztik róla borzalmasan vezet, ami részben igaz is, én nagyon szeretem nézni, ahogy az autójával, a kormánnyal bánik. Magunk mögött hagyjuk az autópályát, és rátérünk, egy egysávos útra, ahol bármerre néz az ember, csak a zöld pusztaságot látja. Egy kis idő után, a távolban felbukkan egy tábla, és közelebb érve hozzá ki lehet venni, hogy Holmes Chapel határába értünk. Harry elkezd lassítani, majd lehúzódik, végül leállítja az autót.

·         Miért álltunk meg? – nézek rá kérdően.

·         Mert van egy meglepetésem. – oda hajol hozzám, és megpuszilja az arcomat, és kiszáll az autóból. Én is követem a példáját, és kiszállok.

·         Meglepetés? Itt? – mutatok körbe. Harry az autója mellett áll, és körbe néz, hogy nem e jön autó. Én értetlenül nézem, ahogy az út közepére megy, és felém fordul.

·         Édes, mégis mit csinálsz?

·         Ha ide jössz, megtudod. – megrázom a fejem, de azért elindulok felé, majd közvetlen előtte megállok. – Tessék, itt vagyok. És most?

·         Látod itt ezt a vonalat? – mutat lefelé. Az aszfaltra egy sárga vastag vonal van felfestve.

·         Igen. – válaszolok.

·         Ezt itt Holmes Chapel határa. – néz rám mosolyogva, de látja még mindig nem értem. – Ez egyik lában tedd ide. – mutat a vonal egyik oldalára. Teszem, amit mond. – A másikat pedig a másik oldalra. – kis terpeszben állok a vastag vonal felett. Szerintem nekem kárt tett az agyamban a szőke hajfesték, mert még mindig nem értem.

·         Harry ennek miértelme van. – mosolygok és széttárom a karom.

·         Hogy mi? Az, hogy egyszerre vagy két helyen. -  És megértem. A szám elé kapok a kezem, és könnyek gyűlnek a szemembe. A nyakába vetem magam ő pedig nevetve karolja át a derekam, és emel el egy kicsit a földtől.

·         Hihetetlen vagy. – könnyes szemekkel nézek rá.

·         Nem, csak nagyon szerelmes. – még mindig erősen tart, és letörli a könnycseppeket az arcomról.

·         Szeretlek. – mondom, és megcsókolom. A nyakába csimpaszkodva, az út közepén állunk, és csak akkor vállnak el ajkaink, amikor egy autó ránk dudál. Nevetve húzódunk el egymástól és Harry elvisz az autóig, és a másik autó sofőrje pedig, csak a fejét csóválja, és elhajt.

·         Én is szeretlek. – visszarak a földre. Nem tudom elmondani, hogy most mit érzek. – Gyere, menjünk anyáék már biztos aggódnak.

****

Még mindig a történtek hatása alatt vagyok, és sírni tudnék a boldogságtól. Nem tudom elhinni, hogy Harry itt van mellettem, és ilyeneket megtesz értem. És ha ez nem lenne elég, még szeret is. Mióta újra elindultunk, a kezét markolászom, ő pedig csak mosolyog, mikor kicsit erősebben szorítom meg. Csak akkor engem el, mikor egy közeledő ház felé mutat, én pedig a nyakam kezdem el nyújtogatni, és szinte már az ablakra tapadok, hogy jobban lássam. 

A gyomrom görcsbe rándul, annyira izgulok. Izgulok, hogy szimpatikus leszek e családjának, hogy tudnak e a betegségemről, és ha igen, akkor mi a véleményük. Utálnak e emiatt vagy el fognak fogadni? Vagy haragszanak rám, amiért Harry a nyakába vett egy beteg lányt? Ezer és annál több kérdést teszek fel magamban. Annyira el vagyok ezekkel foglalva, hogy csak akkor térek magamhoz, mikor a bejárati ajtó, becsukódik mögöttünk, és egy színes hajú lány vágódik Harry-nek, akinek szinte el kell dobnia a táskáját, hogy el tudja kapni, a hirtelen jött lányt. Ha jól sejtem Ő Gemma lesz. Meglepettségtől próbáltam kicsit, a háttérbe vonulni, de Harry keze, ami az enyémet fogta, nem engedett. Soha nem éreztem még ilyen zavarban magam, és ez csak rosszabb lett mikor megláttam egy barna hajú hölgyet elő bukkanni az egyik helységből. Feltételezem a konyhából, mert egy konyharuhával törölgette a kezét. Átkozom magam, amiért összefogtam a hajam, és nem tudtam elrejteni pirosló arcomat. Őt követte egy férfi, aki talán pár évvel lehetett idősebb, mint Harry anyukája.

·         Lana, igaz? – Gemma oda lépett elém. Épp válaszoltam volna, mikor óvatosan magához ölelt. – Sokat hallottam már rólad. Gemma vagyok. A kornyikáló nővére. – mióta itt vagyunk, most történt először, hogy a zavarom elmúlt, és önfeledten felnevettem.

·         Én is örülök, hogy megismerhetlek. – nevetve fordulok Harry felé, aki cinikusan néz a nővérére.

·         Anya, Robin ő itt Lana a barátnőm. – a kezdeti zavar újra visszatért, és csak mosolygok, de megszólalni nem tudok.

·         Lana, már nagyon vártam, hogy megismerjelek. – Harry anyukája elém lép, és magához ölel. Szégyenlősen ölelem vissza. – Anne vagyok.

·         Robin. – Harry nevelőapukája bizonytalanul ölel meg, én pedig a bennem tomboló feszültséget próbálom egy mosollyal leplezni.

·         Lana Anderson. – csak akkor veszem észre, hogy Harry-hez vagyok teljesen simulva, mikor Robin és Anne mosolyra húzza a száját, ahogy látja, hogy a fiúk kezét szorongatom.

A szokásos körök után, valamivel oldottabb leszek, végül elérek arra, pontra, hogy már nem csak akkor szólalok meg, ha kérdeznek. Harry családja nagyszerű, és egyáltalában nem éreztették velem, hogy kívülálló vagyok. Harry és Gemma testvéri viszonya totálisan olyan, mint a miénk Jamie-vel. A különbség csak annyi, hogy itt inkább Gemma az, aki piszkálja Harry-t, de nagyon jól szórakozok. Látszik a nővérén, hogy egyáltalában nem hatja megy, hogy Harry világhírű lett. Az ő szemében még mindig az a kicsi kisfiú, aki anno énekelni próbált.

Időközben Gemma és Robin elugranak a boltba valamiért, ami elengedhetetlen a vacsorához, nekem pedig egyre nagyobb lesz a kíváncsiságom, hogy vajon mennyit tudnak a betegségemről. Most, hogy hárman maradtunk, szótlanabb leszek, hagyom, hogy Harry beszéljen inkább, mert kitudja mióta nem találkozott az édesanyjával. Mindeközben oldalához simulok, és hallgatom, ahogy beszél. Harry az anyukájától tanulhatta, azt a képességét, hogy azonnal észreveszi, ha valakit valami bánt, így ez alól én sem bújhattam ki. Bátorságomat összeszedve kérdezek rá, amit tudnom kell. Lehajtott fejjel várom a választ, de Anne csak mosollyal az arcán szólít a nevemen, és biztosít arról, hogy nem kell aggódnom. Ekkor történt az, hogy az előttem ülő mosolygós nőt a szívembe zártam, és az est további részében, el sem lehetett tőle szakítani.

Rengeteget beszélgettem vele, de a többiekkel is kialakítottam a jó viszonyt. Gemma egy igazán nagyszerű személyiséggel rendelkezik, és nagyon sokat nevetek rajta. Kiderült számomra, hogy a színesebbnél színesebb hajakat Lou csinálja neki.

A vacsora után Gemma elnézést kérve vonul el a szobájába, mondván valami dolga van. Robin is követi nevelt lánya példáját, hiszen ő holnap korán kell a munkája miatt. Köztem és Anne között kialakult jó viszony miatt ma estére felcserélődtek a szerepek. Míg mi a kanapén ülve beszélgettünk, addig Harry az asztalról a szennyeseket pakolja a mosogatógépbe.

·         Hogy, ti nők mennyit tudtok beszélni. – Harry a kanapé mögé áll, és a vállaimra teszi kezét. Én pedig megfogom azokat, és hátra döntve a fejem nézek fel rá. Ő lehajol és egy apró csókot ad a számra.

·         Mindig találunk valami újabb témát, amit ki kell vesézni. Fiam, ezt te nem értheted. – kacsint rám Anne, én pedig elnevetem magam.

·         Igazad van Anya, nem értem, de ha nem haragszol meg, akkor elrabolnám a pletyka partneredet. – Harry összefűzi kezeinket a vállamon.

·         De, hogy is. Menjetek csak fiatalok, nekem még rendet kell raknom a konyhába. – Anne feláll fotelből. – Aludjatok jól. – megáll mellettünk. Az én arcomat megsimogatja. Harry-nek pedig ad egy apró puszit.

·         Szia, anya. – mosolyogva néz anyukája után.

·         Jó éjt Anne. – szólalok meg én is.

·         Mi lenne, ha felmennénk? – Harry a fülemhez hajol, és úgy suttog.

·         Jó ötlet.

Harry régi szobája sokkal vissza fogottabb, mint amilyenben most él. A falakon még mindig megtalálhatók a poszterek azokról az énekesekről, akiket szeret, és a családi fotók sem maradhatnak el. Az ágya is sokkal kisebb, és amikor ránézek, ő csak kajánul mosolyog, és a hátam mögé lépve, derekamat közelebb húzva magához suttog a fülembe.

·         Szorosan, nagyon szorosan össze kell bújnunk, ha el akarunk férni. – nyom egy puszit, a fülem alatti érzékeny pontra, majd elenged. A szekrényéhez lép, kivesz belőle egy törölközőt, a táskájából egy tiszta alsóneműt, és az ajtóhoz lép. – Elmentem fürdeni. – rám kacsint, és magamra maradok a szobámban.

Tudom, hogy mit akar, de nem megyek utána. Inkább jó barátnő módjára, elrendezem a táskáinkat, és az agyról leveszem az ágytakarót. Mosolyogva nyugtázom, hogy Anne mindenre gondolt, és friss ágyneműt húzott és plusz egy garnitúrát hozott ide. Kicsit felverem a párnákat a takarókat felhajtom. Előveszem a saját pizsamának szánt ruhadarabokat, ami Harry egyik pólójából, és egy rövidnadrágból áll. Hajamból kihúzom a hajgumit, ami szorosan fogta a copfomat, és egy laza kontyba fogom a hajam. A táskámban meglátom a gyógyszereimet, és hezitálok, hogy mikor vegyem be. Úgy döntök, csak akkor veszem be, ha már Harry alszik, így visszadobom a fehér dobozt a táskámba. Az ajtó nyílik, és Harry csak egy fekete alsónadrágot visel. A látvány magával ragad, és csak nézem a testét, a tetoválásokat, őt. Orromat megcsapja tusfürdőjének illata, ahogy közelebb lép, és kezeit derekamra vezetve magához húz.

·         Tetszik, amit látsz? – Harry a nyakamhoz hajol, és apró puszikat hagy fülem alatt.

·         Tetszik, nagyon tetszik. – rám néz, én pedig megcsókolom. Ahogy nyelvünk találkozik, érzem a fogrém mentolosan frissítő ízét, és ez nagyon tetszik. Feltámad bennem a kisördög, és olyat mondok, amit eddig egyetlen fiúnak sem mondtam. De mit tehetnék? Harry ezt váltja ki belőlem. – Szerintem erre nem lesz majd szükséged. – nézek a szemébe, miközben újammal lefelé mutatok, majd beleakasztom azt a fekete anyagba. Harry lenéz és érti a célzást, de mire felnéz, én már az ajtón megyek kifele, a fürdőszoba felé.

Jól esik a meleg víz a bőrömön, hiszen sokat utaztunk ma. Felfrissülve szállok ki a zuhany alól. Megtörölközök és magamra veszem a pólót, és a rövidnadrágot. Megállok a tükör előtt, és elmosolyodok, ahogy meglátom magam Harry pólójában. Megmosom a fogam, a hajam átfésülöm, és visszamegyek a szobába. Bent már csak kislámpa ég és Harry az ágyon fekszik, a telefonját bújja, de amint meglát, megnyomja a billentyűzár gombját, és az éjjeli szekrényre teszi azt.

·         Jól áll neked a pólóm. – két kezét a feje alá teszi, és úgy néz rám. Rám nem jellemző kacérsággal indulok el felé, majd megállok közvetlenül az ágy mellett, pont ahol ő fekszik.

·         Tetszik? – felhúzott szemöldökkel nézek rá.

Nem válaszol, inkább hirtelen elkapja a derekamat és maga alá gyűr. Vadul csókol meg. Egyik kezemet felvezetem a hajába, a másikat Harry összefűzi az övével és a fejem fölé vezeti. Az este úgy ér véget, hogy lihegve fekszek Harry mellkasára, és megvárom, míg elalszik. Légzése egyre lassabb lesz. Amikor felnézek, rá látom teljesen elaludt így kikelek az ágyból, és a táskámhoz lépve beveszem a gyógyszereimet. Nem érdekel, hogy nincsen rajtam semmi, nem is foglalkozok azzal, hogy felvegyek valamit, így ahogy vagyok, bújok vissza Harry mellé. Ahogy megérzi, hogy testem az övéhez ér, ragaszkodóan húz közelebb magához, és a derekamat átölelve nyugszik el újra. Magunkra húzom a takarót, és a hasamon lévő újait összefűzöm a sajátommal, így alszok el én is.